„Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a
hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek
reménységébe.”
1Thes 5,8
Itt a tavasz, egyre
hosszabbodnak a napjaink és egyre melegebben süt ránk az égi áldás. Reggelente,
mikor beköszön ablakunkon a napsugár, még a kedélyünk is megváltozik;
vidámabbak, mosolygósak leszünk.
Mi, hívő emberek, a nappal
gyermekei vagyunk, a fény gyermekei, akik a világosságban érzik jól magukat
igazán. Életünknek része ugyan a sötétség és az árnyék is, de Isten Igéjének
fénye mutat kiutat az ellenség világából a „teljes dél” ragyogó országa felé,
ahol Megváltónk vár ránk.
A világosság része az éberség,
a józan gondolkodás, mert az árnyak világa megtévesztő félhomályban akarja
tartani az embereket. Ez ellen pedig szükségünk van tiszta fejre, a Szentírás
tiszta gondolataira.
Habár az ellenség félelmetes és rémisztően gonosz fegyvereket használ
ellenünk; mint amilyen a csábítás, vágyaink felébresztése, rossz irányba
terelése, hibáink, gyengeségeink kihasználása; mégsem vagyunk teljesen
védtelenek. Páncélként magukra ölthetjük a hitet és a szeretetet, fejünkbe
nyomhatjuk üdvözülésünkbe vetett reménységünk sisakját. Ha csüggedünk terheink
miatt, ott a gondoskodó Istenbe vetett hitünk minden eddigi tapasztalata. Ha
csüggedünk, mert mások törnek, megbántanak, ott a megbocsátó szeretet fénye
Urunk szemében és elkísér. Ha csüggedünk bűneink, hibáink miatt, ott van
Krisztusunk szeretete, mely vérével törölte el mindazt, ami elválaszt minket
Istentől. Mi kellene még ezen kívül, hisz megkaptunk már mindent?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.