Készítette: Gondolatok
"Thomas Edison laboratóriuma 1914 decemberében csaknem
teljesen a lángok martalékává vált. Jóllehet a kár meghaladta a kétmillió
dollárt, az épület csak 238000 dollárra volt biztosítva, mivel betonból
készült, s így tűzállónak hitték. Edison életművének nagy része odaveszett azon
a decemberi éjszakán. A tűzvész tetőpontján a feltaláló huszonnégy esztendős
fia, Charles az aggodalomtól félőrülten rohangászott a füst és törmelék között,
míg végre megtalálta az apját a tűz közelében, arcát vörösre festette a lángok
visszfénye, ősz haja lobogott a szélben.
— A szívem sajgott érte — számol be az esetről Charles
Edison. — Már nem volt fiatal, s most mindene elpusztult. Észrevett. „Hol van
anyád?” kiabálta. Azt feleltem, nem tudom. „Eredj, keresd meg, hozd ide, soha
az életben nem láthat még egyszer ehhez hasonlót.” Másnap reggel, reményeinek
és álmainak üszkös romjai között kószálva, a hatvanhét esztendős Edison
kijelentette: — A katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk
elégett. Hála Istennek tiszta lappal indulhatunk újra.
Három héttel a tűz után sikerült megszerkesztenie az első
fonográfiát."
(The Sower’s Seeds)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.