„És boldog az, a ki
hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.”
(Lukács evangéliuma 1. fejezet 45. vers)
Két ember szemlélte egy kiállításon a jerikói vak
meggyógyításáról szóló festményt.
- Maga mit lát kiemelkedőek ezen a képen? - kérdezte az
egyik.
- Ó kérem, - volt a válasz - ez a festmény csodálatos.
Minden mesterien ki van dolgozva. Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az
arckifejezések. Minden, nézze csak, minden tökéletes.
- És látja ott a kép szélén azt az eldobott botot? Ahhoz mit
szól?
- Valóban. Mit gondol, mit keres ott az a bot?
- Én úgy gondolom, az az otthagyott bot a hit kifejeződése.
- Hogyhogy?
- Ez az ember ott ülhetett az útfélen, de mikor meghallotta
Jézus közeledését, kiabálni kezdett. Mikor Jézus magához hívta, a botját
hátrahagyva ment a Mesterhez. Ezzel is kifejezve a gyógyításban való hitet,
hiszen a botra már úgysem lesz szüksége.
Igen, ez az igazi kifejeződése a hitnek. Mikor még a
teljesülés előtt eldobod a mankót, odabotorkálsz Jézushoz és várod az ígéret
teljesülését.
Mégis, mily sokszor Tamás módjára csak a szemünknek és
kezünknek hiszünk. Saját magunk próbálunk emberi mankókkal, emberi eszünk
szerint végigbotorkálni életünk útján és persze ugyanakkor szeretnénk ebből
kigyógyulni, de nem merjük teljesen Istenre bízni magunkat, hogy az Ő kérései
szerint éljünk.
Pedig ez a hit a valódi boldogság kulcsa. Jézus ezt mondja a
mai lelki vakoknak és Tamásoknak is; „boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
(Ján.20:29)
Dobd el tehát a mankót! Kelj fel és járj Jézus elvei
szerint!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.