Bob Gass: Menj oda, és figyelj Istenre!

„… Odamegyek, és megnézem…” (2Mózes 3:3)

Mózes szokásos munkáját végezte pásztorként, amikor meglátott egy égő csipkebokrot – korábban már száz ilyet is látott. Csakhogy ez alkalommal a bokor Isten jelenléte miatt állt lángokban.

Mózes azt mondta: „Oda kell mennem, hogy megnézzem”. Abban a pillanatban minden azon múlt, hogy hajlandó-e megszakítani napi rutinját, és időt szakítani Istenre. Mondhatta volna azt is: „sok dolgom van”, és továbbmehetett volna. De akkor nem kapta volna meg elhívását, és nem találta volna meg élete értelmét. Akkor nem ismerte volna meg Istent, és nem tudott volna nagyszerű dolgokat véghezvinni.

De nem így történt, mert „odament”. Isten egy új népet akart, a vezetésükre pedig Mózest szánta. Az időzítés furcsának tűnt, Istennel ez gyakran előfordul. Negyven évvel korábban Mózes fiatal volt, és az akkori világ legmagasabb szintű képzését kapta. Jó összeköttetései voltak a legmagasabb körökkel, és nagyszerű lehetőségek vártak rá.

 De most egy senki, egy magányos pásztor a lakatlan sivatagban, népe elutasította, száműzöttként él. „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek?” (2Mózes 3:11) – kérdezte Mózes Istentől. „Senki sem ismer. Nem is beszélek túl jól. És az előéletem sem valami fényes.”

Isten viszont azt mondta: „Ismerem a múltadat, de ez nem számít. A kudarcaid és hiányosságaid többé nem jelentik a végleges igazságot rólad. Az vagy, aki vagy, de még nem vagy az, akivé válni fogsz, mert én veled leszek.” Szükséged van iránymutatásra az életedhez? Lassíts le, menj oda, és figyelj Istenre! Amit Ő mondani akar, sokkal fontosabb, mint bármi más, amit hallani fogsz.