John aggodalommal figyelte, mint vonszolja be maga után 17
éves lánya, Katie az ő neveletlen báránykáját a város állatvásárára.
Remélhetőleg, most nem ájul el a kislány, mint előző nap, egy másik hasonló
vásáron.
Katie rákkal küszködött. Ez volt az első alkalom, hogy kint
lehetett a szabadban, szórakozhatott, megszabadulhatott a kórháztól és a
kemoterápiás kezelésektől. Nagyon bízott benne, hogy szép summára tehet szert.
Egy ideig habozott, hogy megváljon-e jószágától, de mivel a bárányhúsért
átlagosan négy dollárt fizetnek kilónként, igazán szép pénz ígérkezett belőle.
Kiállította hát az állatot megtekintésre, és kezdetét vette a licitálás.
Roger, az árverés vezetőjének hirtelen támadt egy meglepő
ötlete, amely váratlan eredményt hozott.
- Tudatjuk a jelenlévőkkel, hogy Katie igen nehéz helyzetben
van - így fogalmazott.
Azt remélte, ez a bevezetés majd valamivel feljebb srófolja
az árakat.
Nos, a bárány 11 dollár 50 centért kelt el, de ezzel még nem
ért véget az árverés. A vevő úgy döntött, visszaadja az állatot Katie-nek, hogy
újra eladhassa.
Láncreakció indult be. A családok egymás után vették meg a
bárányt, és mind visszaadták a kislánynak. Amikor a helyi cégek is beszálltak
az akcióba, Katie egyre nagyobb összegeket kapott. Édesanyja csak az első
eladási árra emlékszik. Azután ugyanis keservesen sírt, miközben a tömeg egyre
azt kiabálta: ,,Add el újra, add el újra!"
Katie báránykája harminchatszor cserélt gazdát, míg az
utolsó vevő, végleg visszaadta neki. Katie több mint 16000 dollárt keresett egy
alapítvány számlájára, mely fedezte az orvosi kezelése költségeit - és a híres
bárányt is megtarthatta.
„Jobb adni, mint kapni!”
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.