Készítette: | Győzedelmes Gyülekezet
Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak
a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt
egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet
szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény
már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a
vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen
a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De
a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte
magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik
nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon
nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam
a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára.
Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a
gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan,
amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Mi mindannyian
törött cserépedények vagyunk, a saját különleges hibáinkkal. De ezek a törések
és hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell
fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, s meglátni a jót
másokban. Hiszen Isten szemében mindennek és mindenkinek egyedi, fontos és
áldott helye és feladata van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.