Napi Ige és gondolat

 De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét. (Jeremiás 17:7-8)

Ma arra keressük a napi Igével a választ, hogy mit is jelent Istenben bízni? A jeremiási Ige egy szép képet használ ehhez. Az első felismerésünk, hogy bízni az Úrban, mindenekelőtt meggyökerezést jelent. Egy emberi szem számára elrejtett folyamatról van szó. Egy fa az élete elején ebbe fekteti a legnagyobb energiákat. Lefelé tör, minél több ponton csatlakozva ahhoz a földhöz, amelynek részévé lesz. Annyira jelentős ez a folyamat, hogy már egy kis fát sem lehet kézzel csak úgy kihúzni. Le lehet törni az ágait, ki lehet vágni, de a gyökere nem enged, már fiatalon sem.

Ugyanígy van a hívő ember az Úrba vetett bizalmával. A hitbeli fejlődés legelső lépése, Őbenne meggyökerezni. Pál apostol tanítja: „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne!” (Kol 2.7) Minél több ponton csatlakozni Istenhez, mint a gyökér az anyaföldhöz! Csatlakozni imával, Igével, testvéri közösséggel, másoknak való bizonyságtétellel, szolgálattal. Ahol csak lehet ott lenni, ahol az Úr van.

Nem lesz bizalma Isten iránt annak az embernek, aki nem kapcsolódik szervesen és valóságosan Istenhez. Többnyire ezen a ponton vérzik el az Istenbe vetett bizalom. Nem volt jelentős és erős a kapcsolat. Mert a példabeli fa keresi a vizet a talajban és ott érzi jól magát, onnan merít erőt, s óvja magát a kiszáradástól. Ugyanúgy a hívő ember is élő vizet keres, mely Jézusból ered. Egy forrás ez, mely mindig megelégít, táplál, öntözi csenevész hitünket, a folyóvíz mellé ültetett fához hasonlóan elevenedik meg naponként. (Berencsi Balázs)