Ezt mondja az ÚR:
Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól
pedig elfordul szíve! (Jeremiás 17:5)
Bízni Istenben! A Jeremiás könyvének ez a fejezete egy
nagyon kemény nemzeti vész idejét juttatja eszünkbe ezt a hitbeli
irányultságot, amikor Isten azért küldte el egykor prófétáját, hogy rámutasson
arra, népe mennyire bizalmatlan Istene iránt.
Mindenhova szaladgáltak segítségért, politikai, társadalmi
megtartatásban bízva, szorult helyzetükben azonban nem kiáltottak az Úrhoz.
Mindennek gyökere, eredete viszont a bálványimádás volt. Amikor ezeket az
Istennek nevezett alkotásokat kezdte imádni Izrael, már ott és akkor megrokkant
az Úrba vetett kizárólagos bizalom. Elhagyták az Urat és megosztott szívük
ide-oda kacsingatott, mindenhonnan várva segítséget, s ezzel annak az Istennek
a hatalmát hazudtolták meg, aki alkotójuk, szabadítójuk és megtartójuk volt az
évszázadok során.
Így olvassuk a mai Igében: „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a
férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul
szíve!” Drága testvérek! Vizsgáljuk meg ma mi is, mennyire bízik szívünk
Istenben! Megosztott-e a lelkünk váradalmainkat, jövőt illető reménységünket
tekintve? Vagy a változó világ közepette mélyen hisszük, a zsoltárossal együtt:
„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.” (62.2) (Berencsi
Balázs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.