"Azért igyekezünk is, ...hogy neki kedvesek
legyünk" (2Kor 5,9).
"Azért igyekezünk" - küzdelmes munkába kerül
állandóan megmaradnunk ebben a törekvésben. Azt jelenti, hogy szüntelenül a
legmagasabb eszményhez igazodunk, nem úgy, hogy a lelkek megnyerésére, egyházak
alapítására vagy ébredések támasztására igyekszünk, hanem egyes-egyedül azért,
hogy "neki kedvesek legyünk".
Nem a szellemi megtapasztalások hiánya buktat el, hanem hogy
nem őrizzük meg tisztán a példaképet. Mérd le legalább hetenként egyszer Isten
előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed? Pál
ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem
karmesterének helyeslésével törődik.
Minden olyan törekvés, amely a legcsekélyebb mértékben
eltávolodik attól, hogy becsületesen megállj Isten előtt, elvettetéseddel végződhet.
Tanulj meg arra ügyelni, merre visz az igyekezeted, és majd megérted, miért
olyan fontos tekintetedet Jézus Krisztusra irányítani.
Pál mondja: Mivel a testem más irányba sodorhat, ezért
éberen vigyázok állandóan arra, "hogy megsanyargassam és szolgává
tegyem" (1Kor 9,27).
Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő
törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes
magányban. Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki?
Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is,
igyekezetem tévút.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.