Lukács evangélium 14. fejezet: Krisztus követésének akadályai (szerkesztett)

Luk. 14,1 És lőn [vagyis történt] mikor a főfarizeusok közül egynek [vagyis a farizeusok egyik vezetőjének] házához ment [Jézus] szombatnapon [sabbatkor vagyis a nyugalom napján, amely a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] kenyeret enni [azaz: bement ebédelni], azok [vagyis az ott lévők ez alatt] leselkednek vala Őutána [vagyis megfigyelték, és szemmel tartották őt].

Luk. 14,2 És ímé egy vízkóros ember vala Őelőtte [és állt meg előtte].

Luk. 14,3 És felelvén Jézus, szóla [és elkezdett beszélni] a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é [megengedett-e] szombatnapon [a nyugalom napján] gyógyítani?

Luk. 14,4 Azok pedig hallgatnak. És Ő megfogván [és kézen fogva] azt [a beteget, és rátette kezét], meggyógyítá [majd elküldte], és elbocsátá

Luk. 14,5 [Azután így szólt a törvénytanítókhoz és a farizeusokhoz], és felelvén nékik, monda: Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre [vagy a fia] a kútba [vagy egy gödörbe] esik, és nem vonja [nem húzza-e] ki azt azonnal szombatnapon [a nyugalom napján]?

Luk. 14,6 És nem felelhetnek vala Őellene semmit ezekre, [mert nem tudtak erre mit felelni]

Luk. 14,7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak [vagyis a meghívottaknak, és a vendégeknek], mikor észre vevé, mi módon [és hogyan keresik maguknak], és válogatják a fő helyeket [a díszhelyeket, azaz: az első helyen fekvést], mondván nékik:

Luk. 14,8 Mikor valaki lakodalomba hív [és meghív egy esküvői vacsorára], ne ülj [és ne dőlj le] a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló [vagy egy nálad fontosabb, és előkelőbb, egy megbecsülésnek örvendő, tisztelt, tiszteletre méltóbb] embert is hívott meg az,

Luk. 14,9 És eljövén [és mikor megérkezik] az, [és hozzád lép], aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd [és add át] ennek a helyet! És akkor szégyennel [és szégyenszemre] az utolsó helyre fogsz [kerülni], és ülni [és akkor neked szégyenkezve a legutolsó helyet kell elfoglalnod].

Luk. 14,10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le [vagyis dőlj le] az utolsó helyre; hogy mikor eljő [és belép majd] az, aki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb [ülj előbbre egy jobb helyre]! Akkor néked [becsületed], és dicsőséged lesz azok előtt, [vagyis minden asztaltársad előtt] akik veled együtt ülnek [azaz: mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz, és így a többi vendég tisztelni fog].

Luk. 14,11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja [és fölemeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és fölemeltetik]

Luk. 14,12 Monda pedig [Jézus] annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz [és adsz], ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédjaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked [mert akkor ezzel már megkaptad jutalmadat].

Luk. 14,13 Hanem mikor lakomát készítesz [ha vendégséget rendezel], hívd a szegényeket [a nincsteleneket, a koldusokat], csonkabonkákat [nyomorékokat, bénákat], sántákat, vakokat:

Luk. 14,14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked [mert nincs miből visszafizetniük ezt neked, mert nincs miből viszonozniuk]; mert majd visszafizettetik néked [és meglesz a jutalmad] az igazak [vagyis a megigazultak] feltámadásakor

Luk. 14,15 Hallván pedig ezeket egy [vendég] azok közül, akik ővele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában [aki Isten országának, Isten királyságának a vendége; aki az Isten királyságában lakománál fog ülni].

Luk. 14,16 Ő pedig [így válaszolt, és] monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat [vagyis sok vendéget] meghíva;

Luk. 14,17 És elküldé (rab)szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak [vagyis a meghívottaknak]: Jertek el, mert immár minden kész [mert minden elkészült]!

Luk. 14,18 És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam [vagyis földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem]; kérlek téged, ments ki engem!

Luk. 14,19 És másik monda: Öt [pár] iga [vagyis igavonó] ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam [és most megyek kipróbálni]; kérlek téged, ments ki engem!

Luk. 14,20 A másik pedig monda: Feleséget vettem [most nősültem, most házasodtam], és azért nem mehetek.

Luk. 14,21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá [és jelentette] ezeket az ő urának. Akkor megharagudván [és haragra gerjedt] a gazda [vagyis a ház ura és megparancsolta, és], monda az ő szolgájának. [Siess, és] eredj hamar a város [útjaira], és az utcáira és szorosaira [tereire és sikátoraira, és az útkereszteződésekre], és a szegényeket, csonkabonkákat [nyomorékokat], sántákat és vakokat hozd be ide. [és vezesd be ide a koldusokat a mellékutcákból]

Luk. 14,22 És [később jelentette, és] monda a szolga: Uram, meglett [megtörtént, megtettem] amint parancsoltad, és mégis van hely.

Luk. 14,23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez [és a kerítésekhez; és az ösvényekre], és kényszeríts bejőni mindenkit [és kényszerítsd az embereket, hogy jöjjenek el, és unszolj mindenkit, hogy bejöjjön], hogy megteljék az én házam.

Luk. 14,24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül [akiket meghívtam] meg nem kóstolja az én vacsorámat

Luk. 14,25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság [és hatalmas tömeg kísérte Jézust]; és megfordulván, monda azoknak:

Luk. 14,26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli [a görög szöveg mondanivalója: vagyis nem szereti kevésbé] az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét [a saját életét] is, nem lehet az én tanítványom. [Más fordítás: Ha valaki hozzám jön, és nem szeret jobban engem, mint a saját apját, anyját, feleségét, gyermekeit, és testvéreit, sőt az életénél is jobban, az nem lehet a tanítványom, mert nem képes a tanítványommá válni].

Luk. 14,27 És valaki [nem veszi fel] nem hordozza az ő keresztjét [kínoszlopát, vagyis nem vállalja a halálnak kitettséget, és nem tagadja meg önmagát], és énutánam jő [vagyis: és úgy nem jön utánam], nem lehet az én tanítványom [mert nem képes a tanítványommá válni]

Luk. 14,28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja [vagyis kiszámítja] a költséget, ha van-é mivel elvégezze [hogy telik-e mindenre a befejezésig]?

Luk. 14,29 Nehogy minekutána fundamentumot [vagyis alapot] vetett, és elvégezni nem bírja [vagyis teljesen befejezni nem képes], csúfolni [és gúnyolni] kezdje őt mindenki, aki látja,

Luk. 14,30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghezvinni [nem volt képes teljesen befejezni]!

Luk. 14,31 Vagy valamely király, [harcra készül egy másik királlyal szemben], és mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, [vagyis ha az egyik király elindul, hogy egy másik királlyal csatában mérje össze erejét] nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, aki ő ellene húszezerrel jött [és harcolhat-e tízezer emberrel az ellen, aki húszezerrel jön ellene]?

Luk. 14,32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket [Más fordítás: Mert ha nem tudja felvenni a harcot ellene, akkor követeket küld az ellenséghez, amíg a másik király még távol van, és békét kér]

Luk. 14,33 Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden [anyagi és szellemi] javaitól, [a körülményeitől, az anyagi javaitól, birtokaitól, a számára lehetséges, megengedett dolgoktól, saját kezdeményezéseitől, az nem képes, ezért] nem [is] lehet az én tanítványom

Luk. 14,34 Jó [alkalmas, megfelelő; hasznos, kiváló, és előnyös] a só: de ha a só megízetlenül [ha elveszti az ízét, akkor ostobának bizonyul, és bolonddá válik], és akkor mivel sózzák meg [hogyan tudják azt visszaadni]?

Luk. 14,35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas [és nem megfelelő, vagy hasznos]: kivetik [és kidobják] azt. Akinek van füle a hallásra, hallja [az hallja meg]