Fiatal nő ül a
hatalmas fa tövében, néha egyet kiált: -Na gyertek, már segítsetek! -megpróbál
felállni, de próbálkozása teljesen reménytelen. Néhány centinél jobban nem tud
felemelkedni, a gravitáció menthetetlenül visszahúzza a biztonságba, az „ennél
mélyebbre már nem süllyedhet helyzetébe.” Ennél mélyebbre már nem süllyedhet?!
– Anya! Miért teszed ezt velünk? -kiáltja a mellette álló gyermek. –kuss! Ez az
én életem! Küldjetek egy férfit! Nekem egy férfi kell!- -Anya, kérlek-, szól a
gyermek bágyadt kis hangja, miközben megjelenik az óhajtott férfi, majd
mindketten eltámolyognak. A gyermek némán néz utánuk, szívében ott a
mérhetetlen fájdalom. Azt mondta, ez az ő élete. De velem? Mi lesz velem?
Markol szívébe a fájdalom.
Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?
A képen
intelligens fiatal pár, karrier reménysége, öröm, szeretet, két kicsi gyermek,
a szülők boldog ölelésében ragyognak. De jó látni őket. Egy nap az apa haza jön
és mondja: - elválunk a ház fele és a bútorok…osztozzuk. – Miért?- sikolt a
társ? Miért teszed ezt velem?-
- Mert már nem szeretlek-, hangzik a válasz. –De a gyerekek?....-Ja
őket szeretem a hétvégén velem, lesznek, vagy a mamánál- szól a férj ridegen. –
De nekik szükségük van rá! Ne menj el, kérlek.- kiált az asszony kétségbeesve.
- Nem kellesz, már nem bírok veled élni. Ez az én életem ! Azt
csinálok , amit akarok.-
Az asszony kétségbeesetten zokogva kérdi: -és mi lesz velem,
hogyan nevelem nélküled a
gyermekeinket.?- A férj rideg és kimért: -Te is azt csinálsz, amit akarsz!
Két kisgyermekkel, kisemmizve, becsapva. A kép kettétört, s
a gyermeki szívekben ott a soha be nem gyógyuló seb. Apa elhagyott.
Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?
Az asszony
gondterhelt, félti férjét, rengeteget dolgozik, késő jön haza, ideges, fáradt.
Kedvét keresi mindenben, jaj csak valami baja ne legyen. Annyit küzdöttek már
együtt, harminc év, gyermekek, unokák. Az a sok nélkülözés. Nem kellene már
ennyit dolgoznia, hiszen szépen eléldegélnének már. Majd egy napon a férj
előáll.- el akarok költözni, élni akarom a magam életét. Döbbent néma csend.
Mikor már könnyebb lehetne, minden széthull, amit a gyermekeiknek szántak.
Szétbomlik a család, amiért annyit küzdöttek… alkohol, betegség, nyomorúság,
pénztelenség. Szeméből patakokban folyik a könny. – Miért? Miért tetszed ezt
velünk?- kérdezi csendben.- Csak! Az én életem és azt csinálok , amit akarok!-
Az én életem és azt csinálok, amit akarok!?
A ravatalnál
halk zokogással gyászolók törlik könnyeiket. – Két napja beszélgettünk. Egyszer
csak a szívéhez kapott. Szája elkékült egész testében reszketett. Ott ült a szemében
a halálfélelem. Az életéért rimánkodott az orvosoknak.- Most velem… mi lesz? Az
én életem ki menti meg? Jaj segítsenek……!
S a te életed ki menti meg? Gondoltál már rá?, hogy megéri-e
olyan dolgokat keresni az életben , amit nem
tarthatsz meg? S közben hány szíven ejtesz sebet, s hogyan gyilkolod
azokat, akiket szeretned kellene?? Te tudod, hogy a te életed ki menti meg?
„Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi
ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.”Róm: 6. 23 /TVE/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.