Mert megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Ne menj
Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! Maradj
jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert
neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt,
amellyel megesküdtem apádnak, Ábrahámnak. És úgy megszaporítom utódaidat, hogy
annyian lesznek, mint az égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az
országokat, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei, mert
hallgatott Ábrahám a szavamra, és megtartotta a megtartandókat:
parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat” 1 Mózes 26: 2-5
Isten elmondta Izsáknak miért halmozza el áldásaival: mert
apja, Ábrahám hallgatott Isten szavára és engedelmeskedett Istennek. Ilyen
egyszerű.
Vajon hányszor tekintett Isten valamelyik ‘ősöm’ hitére,
engedelmességére, amikor áldásaival vett körül? És mi jobbat, többet
értékesebbet kívánhat egy szülő a gyermekének, mint a Mindenható Isten
jóindulatát, áldását, gondviselését.
Hogyan lehet ezt ‘bebiztosítani’? Hallgatni Isten szavára,
engedelmeskedni Istennek mindenben, mindenkor, mindenhol. Odaszánás. Isten
legyen az első életemben. Biztos befektetés. Mi elmegyünk, meghalunk. Utódaink
áldottak lehetnek, bárhogyan alakul majd a történelem.
Kész vagyok-e megadni az árát? Túl sok ez? Nézzek Istenre,
aki az Ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne
ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ekkora szeretet láttán akarhatok-e
mást, mint hogy “legyen meg a Te akaratod” az én és családom életében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.