Ige: Hasonlat Isten országáról

 „Szintén hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága] a tengerbe vetett gyalomhoz [vagyis kerítőhálóhoz, vonóhálóhoz; varsához], amely mindenféle (hal)fajtát összefogott [és összegyűjtött];

Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat [a használhatókat; és a kitűnőket] (cserép)edényekbe gyűjtötték [és szedték], a hitványakat [és hasznavehetetleneket] pedig kihányták [kivetették, és  kidobták]” (Mát. 13,47-48)

És hogy kit példáznak a halászok, arról így hangzik a kijelentés: „Mikor pedig a galileai tenger mellett [vagyis a galileai tó partján] járt-kelt vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [vagyis dobtak] vala; mert halászok valának. És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [és jöjjetek utánam], és azt művelem, hogy embereket halásszatok. [mert emberek halászává teszlek benneteket]” (Mát. 4,18-19)

Már a próféciában előre kijelentette ezt az Úr, a következőképpen: Ezékiel látomást kap az új templomról, melynek küszöbe alól víz folyik ki. Kérdésére így válaszol az angyal: „És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki (és a keleti vidék felé tart), és a lapácra megyen alá (és a pusztán folyik keresztül), és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad (vagyis a sóssá vált tengerbe ömlik), és meggyógyul (tőle) a víz. És lészen, hogy minden élő állat (mindenféle élőlény), amely (csak) nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (jelentése: vadkecskék forrása //nemzetek//) Énegláimig (jelentése: a két borjú forrása //Izráel//): varsák kivető helye (és hálók szárítóhelye) lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel (és olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben)” (Ezék. 47,8-10)

A király menyegzőt készít fiának, de amikor már kész volt a menyegző, és akik hivatalosok voltak, nem fogadták el a meghívást, akkor ezt parancsolta a Király: „Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind (és összeszedtek mindenkit) akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző (és a lakodalmas ház) vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon (és hogyan) jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás” (Mát. 22,9-13)