Ige: Az Úr Jézus rokonai

Lukács bizonyságtételében az Úr Jézus a magvetőt hallgatókról beszél, amikor: „Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai (a testvérei), de nem tudtak hozzá (vagyis Jézushoz) jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai (a te testvéreid) künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai (vagyis testvéreim) ezek, akik az Isten beszédét (igéjét) hallgatják, (és megtartják) és megcselekszik azt” (Luk. 8,19-21)

Márk bizonyságtételében az Úr Jézus démonokat űz, de a hozzátartozói „odakint” állak meg: „És megérkeznek az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldenek hozzá, hívatván őt. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte (körben) ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (Márk. 3,31-35)

Amikor kiválasztotta a tizenkét tanítványt, és: „Azután haza térének. És ismét egybegyűlt a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetnek. Amint az övéi (vagyis a hozzátartozói) ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül (extázisban, azaz: önkívületben) van” (Márk. 3,20-21)

„Mert az ő atyjafiai (a testvérei) sem hívének benne” (Ján. 7,5)