Ige: Az Úr Jézus kijelentése

 „Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” (Ján. 13,20)

És: „Aki innotok ád (nektek) egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát (és el nem marad a jutalma)” (Márk. 9,41)

Mert: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet (vagy elutasít), engem vet meg (és engem utasít el); és aki engem vet meg (és aki engem elutasít), azt veti meg (és azt utasítja el), aki engem elküldött” (Luk. 10,16)

A Szent Szellem egy történeten keresztül mutatja be, hogy mi a jutalma annak, aki befogadja azt, akit az Úr küld. Nagy szárazság volt a földön, és az Úr azt parancsolta Illésnek, hogy menjen Sareptába (jelentése: olvasztóhuta; a tisztítás, nemesítés helye).: „És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz (nekem), kérlek, egy falat kenyeret is (magaddal a) kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem. (és a te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs honnan vennem), csak egy marok lisztecském van a vékában (vagyis a fazekamban), és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk.

Monda pedig néki Illés: Ne félj, (csak) menj el, cselekedjél a te beszéded szerint (és tégy úgy, ahogyan mondtad). De mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát (egy kis lepényt), és hozd ide (nekem). Magadnak és a te fiadnak pedig azután süss; Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy (és a lisztes fazék nem ürül ki), sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül (és az olajos korsó nem fogy ki) addig, míg az Úr, esőt ád a földnek színére. És ő (vagyis az asszony) elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék (az Illés beszéde szerint járt el), és evék mind ő, mind amaz (vagyis az asszony), mind annak háznépe, naponként.

A vékabeli liszt nem fogyott el (a lisztes fazék nem ürült ki), sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg (az olajos korsó sem fogyott ki), az Úrnak beszéde (az Úrnak ígérete) szerint, amelyet szólott Illés által” (1 Kir. 17,10-16)