Ige: Az önmegtagadásról

 „És a ki föl nem veszi [vállára, és aki nem fogadja el] az ő keresztjét, [az ő kínkaróját naponta, //ez a halálnak kitettséget, azaz önmegtagadást jelent//]. és nem úgy követ [és nem úgy kísér] engem [és nem úgy csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam]. nem méltó én hozzám [és ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon].

Aki megtalálja az ő életét [vagy aki próbálja megtartani az életét], elveszti [vagyis pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [vagyis pusztulásba viszi] az ő életét én érettem [vagyis én miattam], megtalálja [és megmenti] azt^” (Mát. 10,38-39)

Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //vagyis a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást// minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani (meg akarja menteni) az ő életét (vagyis önmagát), elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét (vagyis önmagát) én érettem, az megtartja (és megmenti) azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)?” (Luk. 9,23-25)

„És valaki nem hordozza az ő (maga) keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //és nem vállalja a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást//, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,27)

A Máté írása Evangélium jelenti ki, hogy mikor és miért szólt így az Úr Jézus: „… kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. És Péter előfogván (magához vonta) őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik (nem történhet) ez meg te véled.

Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem (botránkoztatsz engem, csapdát állítasz nekem); mert nem gondolsz az Isten dolgaira (és nem az Isten szerint gondolkozol), hanem az emberi dolgokra (az emberek szerint).

Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, (sztaurosz): kínkaróját naponta, //és vállalja a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást// és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani (menteni) az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem (és az evangéliumért), megtalálja (és megmenti) azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall (vagyis az élete kárt szenved)? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (azaz az ő életéért)?” (Mát. 16,21-26)

„Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (vagy ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el-és meghal, sok gyümölcsöt terem (és sokszoros termést hoz). Aki szereti a maga életét, elveszti azt (és elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (vagyis kevésbé szereti, vagy választja) a maga életét e világon, örök életre tartja (és őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26)

Mert: „Valaki igyekezik (és törekszik) az ő életét megtartani (és megőrizni), elveszti (és elpusztítja, romlásba viszi) azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti (megtartja, életben tartja, életre kelti) azt” (Luk. 17,33)

Az apostolok is így: „Erősítették a tanítványok lelkét (vagyis a tanítványokat), intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon (és sok nyomorúságon, szorongattatáson) által kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22)

„Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között (a mostani megpróbáltatásokban); mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk, és hogy ezeket nem kerülhetjük el. Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve (hogy üldözni fognak minket); amint meg is történt, és tudjátok (és amint tapasztaltátok)” (1 Thess. 3,3-4)

„De mindazok is, akik kegyesen (vagyis Istenben való hitben) akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12)