Ige: Az ige hallgatásáról

Az Úr Jézus példázatokban beszél, de az Övéinek megmagyarázza a példázat értelmét:  „A példázat pedig ez(t jelenti): A mag az Isten beszéde (igéje). Az útfélen valók pedig azok, akik (meg)hallják (az igét); aztán eljő az ördög, és kikapja (és kiragadja) az igét az ő szívükből (az ő bensőjükből), hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.

 És a kősziklán valók (vagyis a sziklás földre esettek) azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik (és befogadják) az igét; de ezeknek nincs gyökerük (mert nem gyökerezik meg bennük), akik egy ideig hisznek, a kísértés (és a megpróbáltatás) idején pedig elszakadnak (és elpártolnak).

És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották (az igét), de elmenvén, ez élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől (és élvezeteitől) megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek (és nem érlelnek termést).

Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta (és igaz) és jó szívvel (hallgatják, és) megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel (vagyis termést hoznak állhatatossággal)” (Luk. 8,11-15)

Már Ezékiel előre megprófétálta ezeket:  „És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (és mintha népgyűlésre jönnének). S oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (de nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra (és pajzán dallá lesz az a szájukban), szívük pedig nyereség után jár (és az eszük is nyereségen jár)” (Ezék. 33,31)

Pedig: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és pusztulásba) és romlásba merítik (és döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal (vagyis sok fájdalmat okoztak önmaguknak). Ezért: Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (sőt parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (és megélhetésünkre)” (1 Tim. 6,9-10.17)

 Mert: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik (és elbukik); de mint a fa ága (és mint a lomb), az igazak kivirágoznak (és virulnak)” (Péld. 11,28)