Ábrahám Szodoma királyától nem fogad el semmit: „… lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban,
mondván: Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked…” (1 Móz. 15,1).
Ezt az áldást, és ezt a védelmet Ábrahám magva is örökli: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az
Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Gal. 3,29).
Dávid, mint a Krisztusi ember előképe, így tesz vallást a mi
Urunkról: „Az Úr az én kősziklám, váram
és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom,
üdvösségem szarva, menedékem.” (Zsolt.
18,3).
„Az én pajzsom az
Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.” (Zsolt. 7,11).
Mert: „…te, oh Uram!
Pajzsom (és oltalmazóm) vagy nékem,
dicsőségem, az, aki felmagasztalja az én fejemet.” (Zsolt. 3,4).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.