Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Elvetettem őket
messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a
szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak" (Ez
11,16).
Ha távol is kell lennünk gyülekezetünktől, nem vagyunk távol
a kegyelem forrásától, amely Isten szentségéből fakad. Az Úr, aki az övéit
olyan helyre állítja, ahol mint száműzöttek érzik magukat, nem hagyja egyedül
őket, maga lesz velük és kárpótolja őket mindazért, amit otthoni gyülekezetük
szent alkalmai jelentettek számukra. Fogadd el ezt az ígéretet, vésd a
szívedbe, testvérem, aki vándorútra hivattattál!
Isten menedék az Ő népének mindenféle ellenség elől. Ő maga
az imádság helye. Az idegenben ugyanúgy velünk van, mint Jákóbbal volt, aki
vándorlásában a puszta földön hált, de mikor felébredt, mégis így szólhatott:
Bizonyára az Úr van ezen a helyen" (1Móz 28,16).
Isten a nyugalom szentélye is, olyan, mint a Szentek Szentje
a jeruzsálemi templomban, ahol az Örökkévaló lakott. Nála nyugalmat találunk a
gonosztól való félelmünkben.
Isten az irgalom szentélye Jézus Krisztus által. A frigyláda
az Úr Jézus. Áron vesszeje, a mannával telt edény és a törvénytáblák (mind
benne foglaltatnak) Krisztusban, a mi szentélyünkben. Istenben találjuk meg a
szentség és a közösség helyét. Mi másra lenne még szükségünk?
Ó Urunk, add, hogy beteljesüljön ez az ígéret a mi
életünkben, hogy megtapasztaljuk: Te vagy a mi szentélyünk!"
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.