A teremtés után Isten elhatározta, hogy a hetedik nap az Ő
ünnepe lesz. Az újdonsült teremtmények megegyeztek, hogy javaik választott
szépségű és minőségű gyümölcseit adják az Úrnak. A mókus egy csomó diót és
mogyorót vitt, a házinyúl sárgarépát, a bárányok meleg, puha gyapjút és a
tehenek jó, zsíros tejet. A megszámlálhatatlan angyalsereg kört alkotott és
szerenádot adott az Úrnak.
Az ember várta, hogy rá is sor kerüljön. Mikor már kevesen
álltak előtte a sorban, nagy izgalom fogta el. Végre itt állt az Úr előtt. S
olyan dolgot tett, amire az állatok képtelenek voltak: szaladt Isten felé,
karjaiba vetette magát, és a fülébe súgta: Szeretlek!
Isten arca felragyogott. A teremtmények pedig biztosak
voltak benne, hogy az ember olyan ajándékot adott az Úrnak, amelyet az állatok
nem adhattak.
Írta: DErika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.