Készítette: Tünde Guti:
"Kötelekkel kössétek az
ünnepi áldozatot az oltár szarvához!" Zsoltárok 118:27.
Az ószövetségi égőáldozati
oltárra a nyáj legszebbje, a hibátlan, szeplőtelen áldozata volt csak méltó.
III. Mózes 1. De nem az állatnak a természetes fejlődés útján elért
tökéletessége volt a "kedves jóillat" Isten számára, hanem a tűz
ítélete által átlényegült, elváltozott állat a "füst". Érted, hogy
Isten mit akar tőled?
Jézus így imádkozott:
"Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet!" János 12:28. Csak a kereszthalála
előtt beszélt Jézus a megdicsőülésről, amikor az utolsó órája már közel volt.
És miben állt az Ő "felemeltetése"? Nem abban, hogy az Isten
trónjához felemeltetett, hanem hogy a keresztre, a római bitófára emeltetett.
János 12:12-13. Ha Ő a tömegnek átengedte volna magát, az királynak emelte
volna fel, és nagy sikere lett volna.
"De Ő nem bízta magát
reájuk." János 2:24. Vállalta a keresztre emeltetést, és élete gyümölcsöt
termett...
És ezt a példát nem csupán
magára vonatkoztatja, hanem kiváltképpen az Övéire. Az érett szőlőfürtök
kipréseltetnek, a megérett magok megőröltetnek. Az utolsó vacsorán ezekkel
hasonlítja össze élete értelmét a mi Megváltónk!
Ezek szerint nem valami
elvont, szellemi teljesítményt vár el tőlünk a mi Istenünk...
"Értékeinket" összetöri,
melyekkel neki, vagy egymásnak szolgálhatnánk, esetleg éppen az Ő dicsőségét
célzó szándékkal. De ez az "összetörés" Őnála az átváltoztatás,
átlényegülés művelete, melyek folytán életünket Ő gyümölcstermésre termékenyíti
meg. Tehát nem sikerek, hanem "sok gyümölcs". János 12:24. Ehhez
azonban az életet, sőt a testet is be kell mutassuk Istennek tetsző, szent, élő
áldozatul! Róma 12:1.
Mennyire ellene van
természetünknek: nem érvényesülni... Szívesen volnánk készen szellemi értéket
létrehozni, ahelyett, hogy saját magunk lennénk az áldozat.
Az Isten dicsőítése és a
"sok gyümölcs" a kereszthez vezető úthoz van kötve. Nincs más módja,
minthogy főrendű énünket készségesen halálba adjuk, minden érvényesülni
akarásával és minden önszereplési, önteljesedési vágyával együtt. Hiszen, hogy
nekünk életünk és világosságunk van Istentől, csak Jézus Krisztus
feláldoztatásának a gyümölcse!
S éppen a legjobb
gyermekeitől várja el Isten mindig újból ezt a fájdalomteljes
"önfeláldozást", valamilyen formában. Éppen az ő útjukba állítja bele
a keresztet!... Nem azért teszi bele útjukba, hogy azt megkerüljék, vagy éppen
félretolják, hanem, hogy arra felkötöztessenek. Ha elfogadjuk az Ő
világosságát, akkor szükségünk van a kötelekre, melyek minket Isten akaratához
és szándékaihoz kötöznek!
Ez az az oltár, melyen
életünk az elhalás által gyümölcsöt hozhat, sok gyümölcsöt (János 12:24.
15:8.), maradandó gyümölcsöt (János 15:16.)
Walter Martin Borngraeber:
VILÁGOSSÁG ÉS KÖTELEK c. igei elmélkedéséből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.