„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok
ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)
Kereszténységünk
értelmezésében az egyik legnagyobb jelentősége annak van, amikor megértjük,
hogy mi a szerepe az akaratnak a megszentelődés folyamatában. A gond az, hogy
ha nem értjük, hogyan kell helyesen használni akaratunkat, mert akkor
valószínűleg nem is alkalmazzuk megfelelő módon. A veszély ebben van.
Életbevágó tehát tudni, hogy emberi erőfeszítéseinket mire kell irányítanunk,
és mi az, amire nem érdemes fecsérelni az energiánkat.
Ha minden erőfeszítésünket és
akaraterőnket arra összpontosítjuk, ami számunkra lehetetlen, akkor kudarcot
vallunk, így az ördög hamar elkedvetlenít minket. Elveszítjük bizalmunkat,
amire akkor tettünk szert, amikor először elfogadtuk Krisztust, így meglazul,
vagy akár meg is szakad az Istennel való kapcsolatunk, amire pedig szükségünk
van, mert győzni csak az Úrral együtt tudunk. Ha elhatározom, hogy helyesen
akarok cselekedni, szeretném megtartani Isten parancsolatait és engedelmeskedni
neki, jó döntést hoztam. Viszont, ha megpróbálok magam harcolni a bűn és a
gonosz ellen, soha nem érek el sikert, mert a bűn problémája belül van. Még a
legerősebb emberek is csak a külső dolgokat tudják irányítani. A belső dolgok
irányításához Isten erejére van szükség.
Létfontosságú kérdés, hogy az
akaraterőnk és a választás lehetősége hogyan működik keresztény életünkben. Pál
apostol ezt mondja: „Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt művelem,
amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem” (Róma 7:15). Itt olyan
megtért keresztények bukásáról beszél Pál apostol, akik nem tanultak még meg
Isten erejében hinni, hanem minden erejükkel saját magukban bíznak. Akaratukat
rosszul használják fel. „arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra,
hogy megtegyem, nincs” (Róma 7:18 MBT).
Aki arra összpontosít, hogy a
jót tegye, nem tudja, hogyan vigye véghez. Az akaratunknak máshol van tehát
szerepe, nem a jótettek végrehajtásában, kivitelezésében. „félelemmel és
rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek
mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi
2:12-13 MBT). Isten munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést
keresztény életünk során. De nem Isten munkálja bennünk az akarást és a
cselekvést, ha a hitkapcsolat kereséséről van szó! Van különbség?
Nem Isten az, aki a hit
harcában munkálja az akarást és a cselekvést, de Isten az, aki a bűn elleni
harcban ugyanakkor megteszi ezt. Nagy különbség van a hit harca – amire a
Biblia is felszólít minket – és a bűn elleni harc között. Ha saját erőnkből
próbálunk harcolni a bűn és a gonosz ellen, akkor minden alkalommal elveszítjük
a csatát. Ezekről Isten azt mondta, hogy nem tudjuk megtenni, nem a mi dolgunk.
Ezt a csatát hagyjuk meg neki. A gonosz felett egyedül Ő győzhet!
A bűn és gonosz ellen tehát
nem nekünk kell harcolnunk. A mi részünk, hogy kapcsolatot ápoljunk Jézussal.
Sokszor éppen ezt hanyagoljuk el.
Erőfeszítéseinket arra kell
irányítani, hogy Jézushoz jöjjünk, és mellette maradjunk, akkor Ő be fogja
váltani ígéreteit és véghezviszi bennünk az akarást és a cselekvést az Ő jó
kedvéből. Ha a hit harcát harcoljuk teljes erőnkkel, akkor győzünk. Mi a hit
harca? Az Istennel való élő kapcsolat élete, az arra való igyekezet, hogy nap
mint nap el tudjuk különíteni napunk egy részét, amit az Úr Jézus
megismerésével tölthetünk. Ha ezekre irányítjuk minden energiánkat és erőnket,
Jézus harcolhat értünk a bűn és a gonosz ellen. Isten sohasem ígérte, hogy
helyettünk keresi majd magát. Soha nem ígérte, hogy kutatja helyettünk a
Bibliát, imádkozik és bizonyságot tesz helyettünk. De azt megígérte, hogy
harcol Sátánnal értünk és helyettünk (Róma 8:37).
A mai ige is erre világít rá:
nem úgy jöhetek Jézushoz, ha előbb legyőzöm magamban a rosszat, hanem miután
Jézushoz jöttem és átadtam életem irányítását neki, így szabadulok meg a
gonosztól, mert Ő győz bennem!
(Morris L. Venden, A működő
hit c. könyvének nyomán, pp.188-195.)
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/akarom-de-mit-is.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.