Egyenlők, de nem azonosak
Buttiglione professzor, akiről gyakran megjegyzik, hogy a pápa barátja, a nőkről szólva kijelentette: " a család azért létezik, hogy lehetővé tegye a nőknek, hogy gyermekeket neveljenek és férjük védelmét élvezzék".
Buttiglione szemlélete megegyezik a Joaquín Navarro Valls, a Szentszék sajtóirodájának igazgatója által a Nők Negyedik Világkonferenciáján, Pekingben, 1995 szeptemberében elmondottakkal.
Navarro Valls a Vatikán nevében a nők emberi méltósága és a családban játszott szerepük védelmében szólalt fel, hangsúlyozva, hogy a katolikus vallás szerint a férfi és a nő ugyanazt az egyedi méltóságot élvezi. Ennek következtében egy nőnek joga van választani, hogy szakmai karrierre vágyik, egyszerre lesz anya és dolgozó nő, vagy minden tevékenységében a családjának szenteli magát. A Vatikán szerint a család a társadalom alapegysége, amit semmi nem helyettesíthet.
Ennek ellenére manapság egy nő számára egyre nehezebbé válik, hogy kizárólag az otthonának szentelje magát. Nyilvánosan elismerik az otthon végzett munka társadalmi értékét, de eddig még soha nem kapott megfelelő jogi elismerést. Navarro Valls e gondolatok jegyében felhívta a konferencia figyelmét, hogy tegyenek javaslatokat a "hatalom feminizálódásának" jelensége ellen. A katolikus álláspont a Navarro Valls által kifejtettek szerint fizikai erőszaknak tekint olyan gyakorlatokat, mint a nemi erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása, a prostitúcióra való kényszerítés, a sterilizáció, emellett az erőszakhoz sorolja a megszervezett házasság intézményét és az abortuszt is.
Megerősíti, hogy az abortusz nem tartozik az emberi jogok közé, mivel az ellentétes az élethez való emberi joggal.
A pápa külön üdvözletben köszöntötte a pekingi konferencia résztvevőit, amelyben megfogalmazta a katolikus vallás ma érvényben lévő, nőkre vonatkozó tanításait. A pápa szerint "a nők méltóságbeli egyenlősége nem jelenti a férfival való azonosságot" – tehát a katolikus tanítás is különbséget tesz férfi és nő között, mint valamennyi világvallás.
Az azonosságra törekvés szegényebbé teszi a nőket és a társadalmat, mivel deformálja a valódi nőiség lényegét. Ezt a női méltóságot legjobban a családban lehet megélni – fejti ki az üdvözlő levél. Az anyai szerep nem jelent elnyomást a nő számára, a család és a gyermekek felé való elkötelezettség nem akadályozza meg az önmegvalósítást. A nőknek teljes joguk van arra, hogy a közélet minden területén aktívak legyenek, hangsúlyozta üzenetében a pápa. Annak ellenére, hogy a pápai üzenet szorgalmazta a nők bátrabb szerepvállalását a közéletben, a legtöbb keresztény felekezettől eltérően továbbra is elzárkózik a női szolgálatok elől.
Idén nyáron Ratzinger bíborosnak a pápa által is jóváhagyott levele kavart kisebb botrányt, melyben a feminizmus kérdését vette górcső alá. "Férfiak és nők együttműködése az egyházban és a világban" című, 37 oldalas levelét a katolikus egyház vezetőinek címezte. A feminizmus Ratzinger szerint elmossa "a férfi és a nő közötti különbségeket", megkérdőjelezi a természetes, kétszülős, apára és anyára épülő családmodell létjogosultságát, és "a heteroszexualitást lényegében egyenrangúvá teszi a homoszexualitással". Az írás egy közel egy évvel korábban megjelentetett dokumentum folytatásának is tekinthető, amely a homoszexualitás témája kapcsán erősítette meg a katolikus egyháznak a hagyományos, férfi-női családmodell iránti elkötelezettségét – utalva arra, hogy bármilyen más felállás veszélyt jelent a családra és a társadalomra nézve.
A Ratzinger-levél nyomán számos kritikus ortodox szigorúsággal vádolta a katolikus egyházat. Az America magazin szerkesztője, Thomas Reese védelmébe vette a karriert építő nőket, és nem minden gúny nélkül kijelentette: "Amikor a Vatikán kétségeit fejezi ki a dolgozó anyákkal kapcsolatban, akkor valószínűleg a havat lapátoló lengyel asszonyokra és a vécét tisztító spanyol ajkúakra gondol."
A Buttiglione-ügynél – amely szintén magában hordozza a kultúra és az ideológiai harc jegyeit – sokkal direktebb, ritkán tapasztalható vallási és ideológiai konfliktus színterévé vált Hollandia az elmúlt héten, amikor iszlám fanatikusok meggyilkolták Theo van Gogh filmrendezőt, aki Engedelmesség című filmjében az iszlámnak a nők iránti magatartását bírálta (Életveszélyben a szólásszabadság. Hetek, 2004. november 5.). A rendező halálát követően néhány nap alatt országos méretű iszlámellenes hangulat alakult ki, melynek során a feldühödött hollandok mecseteket gyaláztak meg, illetve felrobbantottak egy iszlám iskolát. Van Gogh mellesleg Allah jobban tudja címen egy könyvet is írt a témában, amelyben nem rejtette véka alá az iszlámról alkotott véleményét: az iszlám militánsokat és papságot nőgyűlölőnek nevezte. Filmje is erre a koncepcióra épült, olyan nők szenvedéseit mutatva be, akiket a saját családjuk részéről ért a legtöbb sérelem: házasságba kényszerítették őket, megerőszakolták, verték és "rossz magaviseletük" miatt megbüntették őket.
Játékszerek
Az iszlám tanítás a nőket illetően valószínűleg a legkonzervatívabbak közé számít. Igaz, nem minden muzulmán hívő, és nem minden muzulmán nemzet követi egyformán a tanítások mindegyikét, de ma is számos nőt érintenek a rendkívül szigorú, és méltóságról egyáltalán nem szóló nézetek és rendelkezések.
A Korán és a Hadithok (Mohamed próféta tettei és mondásai) tartalmazzák azokat a kijelentéseket, melyek alapján a muszlim férfiak a nőkről vélekednek.
Bár a Korán a két nemet teremtésük folytán egymástól kölcsönösen függőnek tekinti, emberként nem számítanak egyenlőnek: "A férfi a nőnél magasabb rendű, és jobb, mint a nő" – szól Ibn Kathir kommentárja. Ezenkívül a nők intelligenciában és vallási szempontból sem érnek fel a férfiakkal. A női tanú vallomása nem egyenrangú a férfiéval, ezért két férfi tanúbizonysága elfogadható, egy férfi mellett azonban csak két nő tanúskodása számítható hitelesnek. Mindezek alapján a nő nem nagyon számíthat megfelelő társaságnak a férfi számára, hiszen vallási alacsonyabb rendűsége folytán nem képes emelkedett diskurzus folytatására sem.
Ezt a Korán egyik kommentárja nemes egyszerűséggel úgy fejezi ki, hogy a nő nem több, mint játékszer. Istenhez akkor áll a legközelebb, ha a házban marad, és jobb, ha otthon imádkozik, mint a mecsetben. A férj teljes jogkörrel bír a feleség fölött, ami számos egyéb mellett a szexuális területen is érvényesül: az iszlám tanítás szerint jobb, ha a tűzhelyen odaég az étel, mintha a férjnek várnia kell vágyai kielégülésére. Ha a nő visszautasítja, az ég angyalai ellene fordulnak – tanítja a Hadith.
Ha egy nő nem engedelmeskedik a férjének, akkor minden istenfélelme hiábavalóvá válik.
A Hadith bőségesen sorolja a férj jogait, miközben a nők jogai igen egyszerűen felsorolhatók: "Milyen joga van a nőnek…? Hogy enni adj neki, ha te már ettél, hogy felruházd, ha magadat már felruháztad…" Bár a Hadith azt állítja, hogy a legjobb férjek azok, akik a legjobbak a feleségükhöz, ennek a jóságnak a határait is megszabja: a Korán ugyanis jogot ad a férjnek, hogy nem megfelelő viselkedés esetén megdorgálja feleségét, ha ez nem használ, szexuálisan ne közelítsen hozzá, és következő büntetésként meg is verje. Hogy ezt miért teszi, arról a muzulmán férfinak nem kell számot adnia, mert ez megkérdőjelezhetetlen joga. A verés egyébként kijár több esetben is, például, ha a nő nem ékesíti magát férje kívánságának megfelelően, nem hajlandó vele szexuális kapcsolatra, nem hajlandó megfürdeni az imához való megtisztulás céljából, vagy férje engedélye nélkül utazik külföldre.
Derék asszonyok
A judaizmus általában véve pozitívan szemléli a nőt, és számos rendelkezése védelmébe veszi az önálló tevékenységet folytató asszonyt is. A legősibb bizonyíték erre a Bibliában található. A Példabeszédek könyvének utolsó fejezete, amely a derék asszony dicséreteként is ismeretes, kifejezetten pozitív példaként állítja elénk az önállóan, férje külön engedélye nélkül akár gazdasági tevékenységet is folytató asszonyt, aki ugyanakkor serényen dolgozik az otthonában is, és maradéktalanul ellátja családját és a házhoz tartozókat.
Ez a szemlélet nem idegen a későbbi korok judaista tanításaitól sem, ha nem is valósul meg maradéktalanul. Középkori rabbinikus döntés tiltotta meg a zsidók számára az Ószövetségben még engedélyezett többnejűséget, azzal az indokkal, hogy a férjnek képesnek kell lennie felesége teljes eltartására és ellátására, ami több nej esetén nem biztosított.
Szintén a nők megbecsülését és védelmét tükrözi az a középkori döntés, amely Maimonidész nevéhez fűződik: a folyton utazó férj nem volt képes – és hajlandó – megfelelően gondoskodni családjáról, ezért a nő arra kényszerült, hogy saját munkájával tartsa el a családot. A férj azonban nem akarta engedni, hogy felesége dolgozzon. Ebben az esetben a bölcs döntés úgy szólt, hogy a feleségnek joga van elválni a kötelességét nem teljesítő férjtől, és saját munkájából megélni.
Mindemellett természetesen azt sem árt tudni, hogy a vallásos zsidó férfi imakönyvében ma is ott van a reggelente elmondott ima, amelyben hálát ad Istennek, hogy nem nőnek született.
Innen az egyik irányba nézve a rendkívül szigorú ortodox irányzatoknak a nők lehetőségeit sokkal erősebben behatároló szabályait találjuk, a másik oldalon pedig ott van a reformzsidóság, amely ma már a női rabbik működését is engedélyezi. New York-ban a hatvanas-hetvenes években még mindössze egyetlen női rabbi dolgozott, a nyolcvanas évekre számuk már kétszáz fölöttire emelkedett. Tevékenységüket persze jelentős mértékben akadályozza, hogy a férfiakkal ellentétben – részben családi kötelezettségeik miatt – csak kisebb közösségek szolgálatát tudják vállalni, ahol a fizetés is kevesebb. Családi kötelezettségeik ellátása szintén nehezen egyeztethető össze a szolgálattal, hiszen a gyermekszüléssel járó kiesés miatt a közösség ilyenkor helyettesítő rabbi szolgálatát kénytelen igénybe venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.