Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk
Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk. Látjuk, miben buknak el a
többiek és ezt a meglátásunkat kritikává torzítjuk, ahelyett, hogy imádkoznánk
értük. Nem éles eszünk révén részesülünk kijelentésekben, hanem a Szent Szellem
által; és ha nem ügyelünk arra, honnan jön a kijelentés, akkor a kritika
gyűjtőhelyévé válunk, elfelejtjük, amit Isten mond: "...könyörögjön és az
Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik." Vigyázz magadra,
különben képmutatóvá válsz, idődet és erődet arra fordítod, hogy másokat
megjobbíts, mielőtt te magad imádnád az Istent!
Az egyik legkényesebb teher, amit Isten valaha reánk rak, az
éleslátás más lelket illetően. Azért jelent ki felőlük bizonyos dolgokat, hogy
ezeknek a lelkeknek a terhét eléje vigyük és Krisztusnak felőlük való látása
alakuljon ki bennünk. Ha így járunk közbe értük, Isten azt mondja: "életet
ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik". Nem mi hozzuk kapcsolatba
Istent a saját véleményünkkel, hanem ha helyesen ítéljük meg magunkat - Isten
közölni tudja velünk saját gondolatait arról, akiért közbenjárunk.
Lát-e bennünk Jézus Krisztus valamit saját szelleme
fáradozásaiból? Addig nem, amíg vele azonosulva fel nem emelhet oda, ahonnan
meglátjuk, hogyan néz Ő azokra, akikért imádkozunk.
Bárcsak megtanulnánk olyan teljes szívből imádkozni
másokért, hogy Jézus Krisztus teljesen megelégedett legyen közbenjárásunkkal!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.