Ján. 3,2 Ez jöve Jézushoz [egy] éjjel, és monda néki: Mester [Rabbi], tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem
teheti [hiszen
senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket] a jeleket [csodákat], amelyeket te teszel, hanem ha
az Isten van vele.
Ján. 3,3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony [igazán] mondom néked: ha valaki újonnan
nem születik [nem származik fentről],
nem láthatja [nem képes meglátni,
felfogni] az Isten országát [Isten
Királyságát; birodalmát; királyi uralmát].
Ján. 3,4 Monda néki Nikodémusz: Mi módon születhetik
az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és
születhetik-é?
Ján. 3,5 Felele Jézus: Bizony, bizony [igazán] mondom néked: Ha valaki nem
születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába].
Ján. 3, 6 Ami testtől
született, test az [ami hústestből van nemzve
(amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől született
[Szent Szellemből jön létre], szellem az.
Ján. 3,7 Ne csodáld [ne csodálkozz], hogy azt mondám néked: Szükség [(dei): szükségszerű] néktek
újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]
Ján. 3,8 A szél [a
Szellem; arra] fú, a hová [amerre]
akar, és annak zúgását hallod [Más fordítás: A Szellem ahol akar, ott fuvall és a hangját hallod], de nem tudod,
honnan jő és hová megy [és hová tart]:
így van mindenki, aki [a Szent]
Szellemtől született [aki Szellemből
származott (lett)]
Ján. 3,9 Felele Nikodémusz (Jelentése: aki legyőzi a népet) és monda néki: Mi
módon lehetnek ezek [hogy történhetnek
meg ezek; hogyan képesek ezek
létrejönni]?
Ján. 3,10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel
tanítója vagy, és nem tudod ezeket [és
mégsem tudsz ezekről, és nem érted]?
Ján. 3,11 Bizony, bizony [igazán] mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk [mi arról beszélünk; mi azt hirdetjük], és amit látunk, arról teszünk bizonyságot [és azt mondjuk el]; és a mi
bizonyságtételünket [tanúságtételünket;
amit mondunk] el nem fogadjátok.
Ján. 3,12 Ha a földiekről szóltam [ha földi dolgokról beszéltem] néktek és nem hisztek, mi módon [hogyan] hisztek, ha a mennyeiekről szólok [ha mennyei dolgokról beszélek] néktek?
Ján. 3,13 És senki sem ment [jutott] fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá [aki a Mennyből jött le], az embernek
Fia, aki a mennyben van.
Ján. 3,14 És amiképpen [(kathósz): ahogyan]
felemelte Mózes a kígyót a pusztában [a
sivatagban], akképpen [(hútó
hútósz): így, ilyen módon]
kell [(dei): szükséges; szükségszerű] az ember
Fiának felemeltetnie.
Ján. 3,15 Hogy valaki [mindenki, aki] hiszen [(piszteuó):
hitre jut] Őbenne, el ne vesszen [(apollümi):
elpusztít, tönkretesz, megsemmisít,
romlásba visz], hanem örök élete legyen [Őbenne]
Ján. 3,16 Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti:
magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis
teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne
vesszen [el ne pusztuljon], hanem
örök élete legyen [(ekhó): birtokol].
Ján. 3,17 Mert
nem azért küldte az Isten az Ő
Fiát [erre] a világra [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy kárhoztassa
[elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy megtartassék [üdvözüljön;
megmeneküljön] a világ általa [hanem azért, hogy megmentse őket általa].
Ján. 3,18 Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut]
Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet
alá, vagyis nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem
hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a
(sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt]
az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten
egyetlen Fiában]
Ján. 3,19 Ez pedig a kárhoztatás [az ítélet pedig azt jelenti], hogy a világosság e világra jött [hogy a fény behatolt a világba, az emberek
közé], és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot [a fényt,]; mert az ő cselekedeteik
gonoszak valának [mert gonosz dolgokat tettek]
Ján. 3,20 Mert minden, aki hamisan cselekszik [aki gonosz, hitvány, romlott dolgokat tesz], gyűlöli a világosságot [a fényt] és nem megy [ki] a világosságra [fényre], hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek [nehogy kiderüljön, mit csinált; le ne lepleződjenek, rá ne bizonyuljanak
cselekedetei]
Ján. 3,21 Aki pedig az igazságot cselekszi [aki az igazságot követi, az igazsághoz szabja tetteit], az a
világosságra megy [kimegy a fényre],
hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek [hogy látsszon, amit tesz], hogy Isten szerint való cselekedetek
[Más fordítás: A világosság megmutatja,
hogy Isten által tette ezeket a dolgokat; és hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket]
Ján. 3,22 Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a
Júdea földére; és ott időzik [tartózkodott]
velük, és bemerített. [Más fordítás: Ott
maradt velük, és alámerítette az embereket].
Ján. 3,23 János pedig szintén alámerített vala Énonban [jelentése: forrásokban gazdag], Sálemhez közel
[jelentése: üdv / így a mondat értelme
ez lenne: „források az üdvösség közelében/], mert ott sok volt a víz. És
oda járulnak és alámerítkeztek.
Ján. 3,24 Mert János még nem vetteték a tömlöcbe [ekkor még nem zárták börtönbe]
Ján. 3,25 Vetekedés [vita] támada azért a János tanítványai és a judeaiak [(iúdaiosz): Júdeában élők] között a mosakodás [a megtisztulás] felől.
Ján. 3,26 És menének Jánoshoz és mondának néki:
Mester; [Rabbi, látod]! Aki veled vala a Jordánon túl, akiről te bizonyságot [tanúságot] tettél, ímé Ő alámerít [most ő is bemerít], és hozzá megy
mindenki [és mindenki tódul hozzá].
Ján. 3,27 Felele János és monda: Az ember semmit sem
vehet [szerezhet;
semmit sem vallhat a magáénak; nem tulajdoníthat magának], hanem ha a
mennyből adatott néki.
Ján. 3,28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, [tanúim; ti
tanúsítjátok] hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy Őelőtte
küldettem el [hanem hogy előfutár
(küldött) vagyok Őelőtte]
Ján. 3,29 Akinek jegyese [menyasszonya] van, vőlegény az [akié
a menyasszony, az a vőlegény]; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll [csak vár és figyel] és hallja őt,
örvendezve [ujjongva] örül a vőlegény
szavának [és nagyon örül, amikor hallja a
közeledő vőlegény hangját]. Ez az én örömem immár betelt [teljessé lett; Ugyanúgy örülök most én is]
Ján. 3,30 Annak [a
Krisztusnak] növekednie kell, nékem pedig alább szállanom [kisebbé válnom].
Ján. 3,31 Aki felülről [Istentől] jött, feljebb való [hatalmasabb]
mindenkinél [mindeneknek fölötte van].
Aki a földről való [a földről származik],
földi az [a földhöz tartozik] és
földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való [az felette van mindeneknek;
hatalmasabb] mindenkinél
Ján. 3,32 És arról tesz bizonyságot [Ő arról beszél; Arról tesz tanúságot], amit látott [ami felől látást kapott] és hallott; és az Ő bizonyságtételét [de amit mond] senki sem fogadja be.
Ján. 3,33 Aki az Ő bizonyságtételét [azt,
amit mond] befogadja, az megpecsételte [elismeri],
hogy az Isten igaz [(aléthész):
valóságos].
Ján. 3,34 Mert akit az Isten küldött, az Isten
beszédeit szólja [Isten szavait
közvetíti; az Isten igéit (réma: kijelentés) hirdeti]; mivelhogy [neki]
az Isten nem mérték szerint adja a [Szent]
Szellemet [nem méricskélve, hanem mérték nélkül adja]
Ján. 3,35 Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent
Ján. 3,36 Aki hisz a Fiúban, örök [egy más minőségű, természetfeletti]
élete van; aki pedig nem enged [nem hisz;
nem engedelmeskedik; (apeitheó): nem hisz (szándékosan és önfejűen); rábeszélhetetlen, makacs] a
Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.