Isten megőrzi az Ő gyermekeit, ahogyan a gyermek Jézust is megőrizte.

„Mikor pedig Heródes meghalt [bevégezte (befejezte) életét], ímé az Úrnak angyala [egyik hírvivő követe] megjelenék álomban Józsefnek Egyiptomban.

Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik vala. [akik a gyermek életére törtek].

Ő pedig felkelvén, magához vevé [és fogta] a gyermeket [a kisfiút] és annak anyját, és elméne Izráel földére.

Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus [jelentése: a nép fejedelme; a népen uralkodó] uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert [félt] vala odamenni, hanem minthogy álomban meginteték [kijelentést (útmutatást) kapott], Galilea vidékeire [jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] tért. [Más fordítás: Galilea tartományába vonult vissza].

És oda jutván [oda megérkezvén], lakozék [vagyis letelepedett] Názáret [(héberül: ág, sarj, hajtás)] nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak [a prófétai szó, a kijelentés], hogy názáretinek fog neveztetni [názáretinek fogják hívni]” (Mát. 2,19-23)

A prófétákon keresztül már jelezve lett a Dávidi sarj eljövetele, és feladata: „És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete (sarjadék), mert csemete (sarj) támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között” (Zak. 6,12-13)

Mert: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége.

Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli (//ki//válogatja, elkülöníti, kiválasztja; kiemeli) a gyöngéket (a szerény, alázatos, nyomorult, megalázottat), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével (a logosszal=Igével), és ajkai lehével (pneuma: Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,1-5).

És teszi ezt azért, hogy meghaljon az óember és feltámadjon az újember: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)

A zsidó nép és tanítóik nem ismerték fel a próféciák beteljesedését: „Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-e (származhat-e) valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!” (Ján. 1,46-47)

Pedig még a tisztátalan szellemek is felismerték, így szólva:  „És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje” (Márk. 1,24)

 És a feltámadott Úr kijelentése: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása (sarja)…” (Jel. 22,16)