„Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok
őseimtől [(progonosz): ős-szülőktől] fogva tiszta [(katharosz): tiszta,
mocsoktalan; érintetlen; vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű;
őszinte, romlatlan, becsületes] lelkiismerettel
[(szüneidészisz): szellemi együttészleléssel;
szellem-önismerettel]. Hogy
szüntelen [(adialeiptosz): megszakítás
nélkül, állandóan] gondolok
reád [(mneia): megemlékezem;
említést teszek] könyörgéseimben
[imádságomban] éjjel és nappal,
Kívánván [(epipotheó): vágyakozva]
téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel
teljesedjem be” (2 Tim. 1,3-4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.