Ige: Az örök-életről

(Tit. 1,1-3) „Pál (jelentése: kicsi, alacsony, csekély), Istennek (rab)szolgája, Jézus (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás, a megváltó; Józsué neve görög formában) Krisztusnak pedig apostola (aki teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával szól, és cselekszik). Az Isten választottainak hite és a kegyesség [vagyis a hitben folyó, hívő, istenfélő- és tisztelő élet] szerint való igazságnak (alétheia): valóság=Isten Igéjének) megismerése  [megértése, és ismerete] szerint.

 [Más fordítás: „Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse]

Az örök [a természetfeletti, és halhatatlan] élet [elváró] reménységére [biztos várására a halhatatlan életnek, ami be is fog következni], melyet megígért [és hírül adott] az igazmondó Isten [aki nem tud hazudni] örök időknek [vagyis ősidőknek] előtte.

[Más fordítás: Ez a felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az idők kezdete előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik].

 „Melyet eleve [és előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban” (Róm. 1,2).

„[Mert úgy tetszett neki, hogy] megismertetvén velünk az ő akaratának titkát az ő jó kedve [és jóságos tetszése] szerint, melyet eleve [elhatározott], és elrendelt magában, [és amelyet kijelentett Őbenne]” (Eféz. 1,9).

„Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által. Akit kitöltött reánk bőséggel (vagyis gazdagon) a mi megtartó (és a mi Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,5-7).

Amelyet: „… az Isten, kiválóbban (és még teljesebben) meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe (és esküvel vállalt kezességet).  Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk (és erős bátorításunk) legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, (és belekapaszkodjunk). Ez a reménység lelkünknek (vagyis egész lényünknek) biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé” (Zsid. 6,17-18).

Erről tesznek bizonyságot az apostolok, és: „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket (azért) írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében. (1 Ján. 5,11-13).

 Maga az Úr Jézus kijelentette, hogy: „… Én vagyok… az élet” (Ján. 14,6).

És hogy: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,3).

És az apostol boldogan hirdeti, hogy: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (vagyis a hitnek) eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben, Megláttatott (és megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok (vagyis a népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

„Azért szerelmes [és szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [és legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában [munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [és fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).

És így folytatódik a kijelentés: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan (és szilárdan) és erősen (és egyenesen), és el nem távoztok (el nem tántorodtok) az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).

 Hiszen: „… ezekben az időkben nincs békessége (és biztonsága) sem a kimenőnek (vagyis az eltávozónak), sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak. Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet megtámadja) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az isten (azaz: e világ istene) gyötri őket minden sanyarúsággal (és nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).  

És amit Isten megígért, azt Ő meg is cselekszi, mert: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék (vagy, hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? (4 Móz. 23,19)