Az
irgalmas samaritánus példázatán gondolkodtam ma reggel. Sokan prédikáltak már
erről a történetről, kiemelve belőle a lehajló, képmutatás nélküli jézusi
szeretetet.
Nekem
most ez a mondat vált hangsúlyossá:
„Viselj
gondot róla, amíg visszajövök! Amit költesz rá, megfizetem neked.”
Szerintem
a vendégfogadó ház, ma az EGYHÁZ. Sebesülteket, a bűn által megkínzottakat és a
világ által megrabolt embereket bízott rám és rád az Úr Jézus, hogy törődjünk
velük, ápoljuk őket és vigyázzunk rájuk! Az árat is megfizette már, a
kereszten…
Ha
szétnézünk Krisztus Testében, sajnos elég sok sérült, magába roskadt, lelkében
összevert és sorsára hagyott testvér szenved megfelelő ellátás hiányában, akik
állapotuknál fogva képtelenek gondoskodni magukról (sőt, olykor kifejezetten a
meggondolatlan és hiányos hozzáállás miatt sínylődnek, és nincs módjuk
„beperelni” a bántást okozót a „műhibáért”, ahogy teszik ezt a világ fiai).
Jézus,
aki az irgalmas samaritánus, nemsokára visszatér, és megnézi, hogyan bántam a
rám bízottakkal! Átkötöztem a sebeiket, nem a magam hasznát keresve?
Etettem-itattam, felöltöztettem őket önzetlenül? Biztattam jó szóval, elláttam
tanáccsal? Igazságot szólt a szám?
A
„műhibáinkért” egyszer felelnünk kell Krisztus ítélőszéke előtt.
Igyekezzünk
könyörületes lelkülettel betölteni küldetésünket, amíg van időnk jót tenni!
2013. febr.
28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.