Pótlékokkal telített életemet felfeszítem egy hajó árbócra, lengesse lobogtassa szellőztesse a friss tavaszi szellő, míg eltűnik életemből mindaz ami ál, visszatérjen az igaz, a hasznos, a szürkeségből felragyogjon a létünk fölé helyezett szivárvány. Tárd ki kezed felém,
életem had legyen a helyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.