Isten megáldja a jókedvű adakozót. Pál átélte a bővelkedés
és nyomorúság korszakát is. Nem panaszkodott, amikor szükséget látott, mert
Krisztusra nézett. Szívesen vette az emberi segítséget, a testvéri
gondoskodást, de nem azért, mert neki így volt jó, hanem azért, mert hála volt
a szívében, hogy mások szeretetből gondoltak rá, így valójában az adakozók
gazdagodtak hűségben, egymás iránti szeretetben, felelősségtudatban a diakónia
gyakorlása közben.
Az adakozóknak nem lett kevesebbjük, mert a Mindenek Ura
betöltötte az ő szükségletüket is, ennek a bőséges kamatozásnak örült Pál.
Szegények voltak a filippibeliek is, de még inkább nélkülözött a börtönben
sínylődő Pál, akire irányult a hálaáldozatuk. Isten, akié ez a világmindenség,
bőven pótol minden adakozást. Ezt kell nekünk is átélnünk a mindennapjainkban.
(Horváth Csaba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.