2012. december 9.

Ige: Az irgalmasságról


„Boldog, aki a nyomorultra (a nincstelenre) gondol (akinek gondja van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem napján (ha bajba kerül, a csapás idején) megmenti azt (segítségére siet) az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt; boldog lesz e földön (és az Úr boldoggá teszi itt a földön), és nem adhatod oda (mert nem engedi át) ellenségei kívánságának (s nem adja ellensége hatalmába; nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúság, bánat, fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán (segítséget hoz; enyhülést - jobbulást - ad); bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében (jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre cseréli)” (Zsolt. 41,2-4)

Ezért: „Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22)

„Aki megutálja (megveti) az ő felebarátját, vétkezik; aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik (aki az alázatosokon könyörül), boldog az!” (Péld. 14,21)

„Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti” (Péld. 14,31)

És: „ Aki megcsúfolja (gúnyolja) a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét (Alkotóját); aki gyönyörködik másnak nyomorúságában (és aki a veszedelemnek örül), büntetlen nem marad!” (Péld. 17,5)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.