„Boldog, aki a
nyomorultra (a nincstelenre) gondol
(akinek gondja van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem napján (ha bajba kerül, a csapás idején) megmenti azt (segítségére siet) az
Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt; boldog lesz e földön (és az Úr boldoggá teszi itt a földön), és nem adhatod oda (mert nem engedi át) ellenségei kívánságának (s nem adja
ellensége hatalmába; nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúság, bánat,
fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő
betegágyán (segítséget hoz; enyhülést - jobbulást - ad); bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében
(jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre
cseréli)” (Zsolt. 41,2-4)
Ezért: „Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az
embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld.
19,22)
„Aki megutálja (megveti) az ő felebarátját, vétkezik; aki pedig a
szegényekkel kegyelmességet cselekszik (aki az alázatosokon könyörül), boldog az!” (Péld. 14,21)
„Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a
szegényen, az dicsőíti” (Péld. 14,31)
És: „ Aki megcsúfolja (gúnyolja) a
szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét (Alkotóját); aki gyönyörködik másnak nyomorúságában
(és aki a veszedelemnek örül), büntetlen
nem marad!” (Péld. 17,5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.