"Mert az Isten Szellemét vettük, hogy megismerjük
azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk" (1Kor 2,12).
Maga a megváltás a valóság, nem annak a megtapasztalása. De
a megváltásnak nincs addig jelentősége számomra, amíg nem szól hozzám az én
tudatos életem nyelvén.
Amikor felülről születtem, Isten Szelleme megszabadít
önmagamtól és azonosít engem Jézus Krisztussal. Ha tapasztalataimnál maradok,
akkor azok nem a megváltás alapján jöttek létre. Az méri le, hogy a megváltás
hozta-e létre megtapasztalásaimat, hogy mindig szabad maradok-e önmagamtól és
nem a tapasztalataimat veszem a valóság alapjául, hanem magát a valóságot
látom, amely megteremtette ezeket a tapasztalataimat. Nincs a
megtapasztalásaimnak semmi értéke akkor, ha nem tartanak meg engem a forrásnál,
Jézus Krisztusnál.
Ha a Szent Szellem erejét arra próbálod korlátozni magadban,
hogy egyéni megtapasztalásokat teremtsen benned, észreveszed majd, hogy a Szent
Szellem minden köteléket széttép és újra visszavisz a történeti Krisztushoz.
Ne táplálj olyan élményt magadban, amelynek nem Isten a
forrása és nem az Istenben való hit az eredménye. Úr-e Jézus Krisztus az
élményeid felett, vagy azokat teszed úrrá fölötte? Van-e olyan tapasztalatod,
ami drágább neked Uradnál? Neki úrrá kell lennie fölötted, ezért ne végy
figyelembe semmilyen élményt, amely felett nem Ő uralkodik.
Eljön az idő, amikor Isten maga tesz türelmetlenné
élményeiddel szemben és ezt mondod: "Mindegy, hogy mit tapasztaltam meg,
de Krisztusban, Uramban bizonyos vagyok."
Légy könyörtelen magaddal szemben, amikor elmúlt
tapasztalataidról beszélnél. Az a hit, amely biztos önmaga felől, nem hit. Csak
az a hit igazi, amely Istenben bizonyos.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.