„…sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival…”(1Kor
2,4)
Én nem tudom, hogy miért engem hívtál, Uram. De köszönöm!
Köszönöm, hogy a magam korlátai között ismerhetem fel
a Te bölcsességedet!
Köszönöm, hogy a Te bölcsességed által ismerhetem fel
a magam korlátait!
Kérlek, hogy megejtő emberi szavak, önmagukért való
bölcselkedések helyett tölts el engem, töltsd el a Tieidet lélek, a Te Lelked
szerinti bölcsességgel: hatalmad csendes belátásával.
Hogy méltatlanságunkban – Általad mégis – Hozzád méltók
lehessünk!
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.