2012. december 23.

Lukács írása szerinti Evangélium (részlet). 2. Jézus születése


Luk. 2,1 És lőn [történt] azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat [rendelet] adaték ki, hogy mind az egész [lakott] föld [földkerekség; az egész világ; a birodalom lakossága] összeirattassék [hogy számlálják össze].

Luk. 2,2 Ez az összeírás [népszámlálás] először akkor történt, mikor Siriában Czirénius [jelentése: lándzsavető, harcias, harcos].volt a helytartó [kormányozó].

Luk. 2,3 Mennek vala azért mindenek, hogy beírattassanak [följegyeztesse magát; összeírják], kiki a maga városába.

Luk. 2,4 Felméne pedig József is Galileából [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; (a pogányok körzete)], Názáret városából Júdeába,a  Dávid városába,  mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt [nemzetségéből származott];

Luk. 2,5 Hogy beirattassék [összeírják feleségével] Máriával [együtt], aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala [áldott állapotban volt].

Luk. 2,6 És lőn [történt], hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai [elérkezett a szülés ideje]. 
    
Luk. 2,7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté [fektette] őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál [a szálláson]

*Ez pedig akkor, és azért történt: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége (befejezettsége; vége), kibocsátotta (elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett (született), aki törvény alatt (törvénynek alávetve,) lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4)

És hogy milyen törvénynek lett alávetve az Úr Jézus, arról így beszél az Ige: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27)

Így az Úr Jézusnak is testben kellett eljönni, hogy a halál „törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2,14-15)

„Mert a Jézus Krisztusban való élet [A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Luk. 2,8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn [a szabad ég alatt] tanyáztak és vigyáztak [őrködtek] éjszakán [őrváltásról őrváltásra] az ő nyájuk mellett [és éjnek idején őrizték nyájukat].

Luk. 2,9 És ímé az Úrnak angyala hozzájuk jöve [egyszerre csak ott állt előttük; ott termett mellettük; megjelent nekik], és az Úrnak [Istennek] dicsősége [fényessége] körülvevé [beragyogta; körülragyogta] őket: és nagy félelemmel megfélemlének [nagyon megijedtek, megrémültek; és nagy félelem vett erőt rajtuk].

Luk. 2,10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek [mert meglátjátok, jó hírt hoztam,], mert ímé [(öröm)hírként] hirdetek [adok tudtul] néktek nagy örömet, mely az egész [minden] népnek öröme lészen:

Luk. 2,11 Mert  született néktek ma a Megtartó [az Üdvözítő; Megmentő;  Szabadító], ki [maga az] Úr Krisztus [a Messiás], a Dávid városában*

*És folytatódik a kijelentés: „Ez nagy lészen, és a Magasságos [Legfelsőbb] Fiának hivattatik. És néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét [trónját] És uralkodik [királyként] a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] házán mindörökké [a világkorszakokon át]; és az ő királyságának [országának; uralkodásának] vége nem lészen!” (Luk. 1,32-33)

A próféták mind Őróla szóltak, és a próféciák Őbenne teljesedtek be. Kijelentést nyert, hogy az örökkévaló Király fiúgyermekként fog megszületni: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának (Örökkévaló Atyának), békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse (megszilárdítsa) azt jogosság (törvény) és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó (féltő) szerelme mívelendi (viszi véghez) ezt! Beszédet (egy igét) küldött az Úr Jákóbnak, és leesett (eljutott) Izráelben” (Ésa. 9,6-8)

„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat (sarjat). És uralkodik, mint király (olyan király, aki bölcsen uralkodik), és bölcsen cselekszik és méltányosságot, és igazságot cselekszik e földön (jog és igazság szerint jár el az országban)… és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer. 23,5-6)

Mert: „Nem töröm (szegem) meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom (meg nem másítom). Megesküdtem egyszer (egykor) az én szentségemre: vajon megcsalhatnám-e Dávidot (nem fogok hazudni Dávidnak). Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela” (Zsolt. 89,35-38)

Mert az Úr azt ígérte Dávidnak: „És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős (szilárd) lészen mindörökké” (2 Sám. 7,16)

Dávid így énekel Róla: „Tartson (maradjon meg) neve mindörökké; viruljon neve (terjedjen híre), míg a nap lesz (ragyog); vele áldják magokat mind a nemzetek (Nevével mondjanak egymásra áldást), és magasztalják őt (mondja őt boldognak minden nép)” (Zsolt. 72,17)


Luk. 2,12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket [kisdedet; újszülöttet] bepólyálva feküdni a jászolban.

Luk. 2,13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága [a mennyei hadseregből], akik az Istent dicsérik, és ezt mondják vala:

Luk. 2,14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és [a jóakaratú] emberekhez jó akarat

Luk. 2,15 És lőn [történt], hogy mikor elmentek [visszatértek] az angyalok őtőlük a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot [(réma): ezt a kijelentést, Igét; ami történt], amelyet az Úr megjelentett [megismertetett, tudtunkra és hírül adott] nékünk. [hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr]

Luk. 2,16 Elmenének azért sietséggel [gyorsan útra keltek], és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket [a kisdedet; az újszülöttet], ki a jászolban fekszik vala.

Luk. 2,17 És ezt látván, elhirdeték [elmondták azt az üzenetet, azt a kijelentést], ami nékik a gyermek felől mondatott vala.

Luk. 2,18 És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának [megdöbbentek] azokon, amiket a pásztorok nékik mondottak.

Luk. 2,19 Mária pedig mind ez igéket [(réma): kijelentéseket] megtartja [megjegyezte; megőrizte; emlékezetébe véste], és szívében (bensőjében) forgatja [mérlegelve fontolgatta] vala [és el-elgondolkodott rajtuk].

Luk. 2,20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dicsérvén [magasztalták] az Istent mind azok felől, amiket [pontosan úgy] hallottak és láttak, amint nékik megmondatott [ahogyan ő megüzente nekik].

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.