„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti.” (Példabeszédek
11:3)
A pszichológusok azt mondják, hogy mindannyiunkban van egy
„becsületesség-vakfolt”, amit „önérdeket szolgáló elfogultság”-nak neveznek.
Íme néhány példa erre: 800 000 középiskolai tanulót
megkérdeztek, hogy átlag felettinek vagy átlag alattinak tartják-e magukat.
Nos, ha pontos választ adtak volna, akkor az aránynak 50-50 %-nak kellett volna
lennie. Mit gondolsz, hány tanuló sorolta magát az átlag alatti csoportba?
Nulla! És 20% százalék tartotta magát a legjobb 1%-ba tartozónak!
Ez az „önérdeket szolgáló elfogultság” az élet minden
területére kiterjed. A többsége azoknak, akik saját maguk által okozott baleset
miatt kerültek kórházba, az átlagosnál jobb sofőrnek tartja magát. Azt
gondolnád, hogy a magasabb képzettség együtt jár azzal, hogy becsületesebbek
vagyunk, és jobban ismerjük magunkat – de ez nem így van. Az egyetemi oktatók
88%-a sorolta magát az átlag felettiek közé; és 25%-uk tartotta magát igazán
kivételesnek. Egy másik felmérés, melyben 200 szociológust vizsgáltak, azt
mutatta, hogy a vizsgált csoportnak a fele úgy gondolta, hogy a világ 10
legjobb szociológusa között lehetne.
Nem csoda, hogy annyi konfliktus van a pozíciók és az
előléptetések körül. És az egyház sem kivétel. George Barna felmérést végzett
lelkészek között – olyan emberek között, akiket azért fizetnek, hogy olyan igék
alapján tanítsanak minket, mint: „[senki] ne gondolja magát többnek, mint
amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul
gondolkozzék [magáról]” (Róma 12:3).
„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt,
hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Péter 5:6).
Tudod mit? A megkérdezett lelkészek 90%-a tartotta magát „az
átlagosnál jobb” prédikátornak. És ami talán a legironikusabb: amikor az
embereknek alaposan elmagyarázzák az „önérdeket szolgáló elfogultság” fogalmát,
akkor nagy többségük úgy határozza meg magát, mint aki „jóval az átlag felett”
képes azt kezelni. Hűha! Nem csak az a bajunk, hogy nem vagyunk becsületesek,
hanem az, hogy nem is vesszük észre, hogy mennyire nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.