Pál apostol emlékezteti a
Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások
szerint hirdetett ő: „Eszetekbe
juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is
fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok
úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké.
Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy
tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és -
ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1 Kor. 15,1-4)
Ezért: „...úgy
határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, Róla is
mint a megfeszítettről” (1Kor. 2,2)
És azért figyelmeztet bennünket, hogy figyeljünk az
Írásokra: „Mert ha valaki odamegy
hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok
be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok...” (2Kor. 11,4)
Átok, átkozott: (anathema):
Az Ószövetségbenben az oltárra FELHELYEZETT és odakötözött áldozati állat. Az
Újszövetségben: átvitt értelemben: az Úrnak életre-halálra odaszánt élet. A
héberben a chérem szó szerepel, amelynek jelentése: a (halálra) ODASZÁNT.
A héber chérem szót használták még a
közösségből (zsinagógából) való kizárásra is, de ez már a büntetés legszigorúbb formája volt. Megjegyzendő
még, hogy mind a héberben, mind a görögben külön szó volt az általunk is
használt „átok, átkozni, megátkozni szavakra”.
A szövegösszefüggésekből
megtudhatjuk, hogy mit is jelent az „átok”: Az a beszéd, amely nem az Úr Jézust
hirdeti, csak üres fecsegés, az pedig szentségtörés: „A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig
térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed,
mint a rákos fekély...” (2Tim. 2,16-17)
Ezek a sátán szolgái, és nem az Úr Jézusé, és azért kell kerülni őket, mert: „Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! (a mi
Urunk jön)” (1Kor. 16,22)
Önmagára is átkot mond az apostol: „Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól
elszakítva, testvéreim, az én (hús)test szerinti rokonaim helyett”(Róm. 9,3)
És ismét: aki mást hirdet (vagy
hozzá tesz, vagy elvesz belőle), az a sátán szolgája: „Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok
szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az
ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az
ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és
szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét”
„Mert az ilyenek hamis
apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem
meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a
végük cselekedeteikhez méltó lesz” (Róm.
16,17-18; 2 Kor. 11,13-15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.