„[Ezért]
Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen
vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben]
mást elítélsz, [más felett ítélkezel]
magadat marasztalod el, [magadra mondasz
ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat
teszel] te is, ítélkező. [miközben
ítélkezel]. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság
[Isten Igéje] szerint van azokon,
akik ilyeneket [efféle dolgokat]
cselekszenek.
Azt hiszed [gondolod; arra számítasz] talán, te
ember, hogy kibújhatsz [elkerülöd;
megmenekülsz] Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket
tesznek, [művelnek folyamatosan] amikor
magad is ugyanazt műveled? [teszed].
Avagy megveted [semmibe
veszed; lenézed; félreérted, helytelenül gondolkozol] az ő [végtelen; gazdagon ömlő] jóságának,
elnézésének és hosszútűrésének [türelmes
hosszúvárakozásának] gazdagságát, nem tudván, [nem jut eszedbe; nem fogod fel; nem érted meg] hogy az Istennek
jósága [irgalma] téged megtérésre [gondolkozásmódod megváltoztatására; új
felismerésre Isten felé visszafordulásra] indít? [ösztönöz;
próbál vezetni].
De te a te
keménységed [Konokságod; kőszívűséged,
érzéketlenséged; megátalkodottságod; gondolkozásmód megváltoztatást nem
akarásod] és meg nem tért [megrögzött;
új látásra térni nem akaró] szíved szerint gyűjtesz [halmozol] magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz [igazságos] ítélete kijelentésének [megnyilvánulásának; lelepleződésének]
napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei [tettei] szerint” (Róm 2,1-6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.