„Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan
készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja
arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra,
nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot
készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el
nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21)
Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy
aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez
hasonló az istenség” (Csel. 17,29)
És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (phüszé = magatokat), mert
semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az
Úr a Hóreben. [pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban] Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet,
valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;
Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak,
amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére
valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne
emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden
seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed
azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.
(5 Móz. 4,15-19)
„Ezt mondja az Úr: A
pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság,
hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel
és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne
essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket,
mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót
tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa
az. Társisból [leigázás] hozott
lapított ezüst és Ofirból (vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földje)
való arany; az ácsnak és az ötvös kezének
munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.