„Pál (kicsi; alacsony, csekély), Jézus
Krisztus apostola [teljhatalmú megbízottja,
aki az őt küldő Úr Jézus hatalmával szól, cselekszik]. Az Isten akaratából [határozatából] és Timóteus (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli;
Istenfélő) az atyafi. Az Isten (kihívott)gyülekezetének
[eklézsiájának], amely Korinthusban
(jelentése: jóllakott) van, mindama szentekkel egybe [akik kapcsolatba kerültek
Istennel], akik egész
Akhájában (jelentése: bajban; gyászban, fájdalomban, szorongásban)
vannak.
Kegyelem [Isten
örömteli jutalma] néktek és békesség [az
az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és [Urunktól] az Úr Jézus Krisztustól” (2
Kor. 1,1-2)
Isten tesz bizonyságot az
apostolokkal együtt a Krisztusról, hogy megerősödjenek Őbenne: „Aki pedig minket ti veletek egybe
Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az” (2 Kor. 1,21)
A bizonyságtétel módjáról, pedig így ír az Írás: „Velük együtt bizonyságot tevén arról az
Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Szellemnek
közléseivel az ő akarata szerint” (Zsid.
2,4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.