"Aki győz..." (Jel 2,7).
Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a
kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi
és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint
egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső
életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső
dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek
fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem
az egészség egyensúlyát.
Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy
értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az
egyensúly, amit gondolatnak hívunk.
Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az
mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e
ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a
harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet,
hanem mert harc árán szerezte meg.
Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: "E világon
nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le
akar győzni; - "de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Meg
kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a
szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal.
A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye
között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.