2012. szeptember 28.

Ige: Isten a mi vigasztalónk


 „Áldott [imádott legyen] az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak [bátorításnak; buzdításnak] Istene;

Aki megvigasztal [buzdítást szól; felbátorít] minket [is] minden nyomorúságunkban [szomorúságunkban; háborúságunkban; szorongattatásunkban; kínzásokban, gyötrődés és üldözésben, megpróbáltatásban,és bajban].

Hogy mi is megvigasztalhassunk [képesek legyünk bátorítani] bármely nyomorúságba esteket. [azokat, akik szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban gyötrődés és üldözésben vannak] azzal a vigasztalással [buzdítással és felbátorítással] amellyel Isten vígasztal minket [azt a vigasztalást (bátorítást) nyújtva nekik, amelyet Ő nyújt nekünk]” (2 Kor. 1,3-4)

Isten vigasztalása a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!...

Mint férfit, akit anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben (a kihívott gyülekezetben) vesztek vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.