„Áldott [imádott
legyen] az Isten és a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak [bátorításnak; buzdításnak] Istene;
Aki megvigasztal [buzdítást szól; felbátorít] minket [is] minden nyomorúságunkban [szomorúságunkban;
háborúságunkban; szorongattatásunkban; kínzásokban, gyötrődés és üldözésben,
megpróbáltatásban,és bajban].
Hogy mi is megvigasztalhassunk
[képesek legyünk bátorítani] bármely nyomorúságba esteket. [azokat, akik szomorúak, akik bármiféle
szorongattatásban gyötrődés és üldözésben vannak] azzal a vigasztalással [buzdítással és felbátorítással] amellyel
Isten vígasztal minket [azt a vigasztalást (bátorítást) nyújtva nekik,
amelyet Ő nyújt nekünk]” (2 Kor. 1,3-4)
Isten
vigasztalása a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz,
ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül
szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó
embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!...
Mint férfit, akit anyja vígasztal, akként vigasztallak
titeket én, és Jeruzsálemben (a
kihívott gyülekezetben) vesztek
vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű,
virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei
fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.