Carl Eichhorn: Az ember - mint Isten képe

Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt.

(1 Mózes 1, 27)

Ebben a lendületesen megfogalmazott mondatban van valami felemelõ: az a hallatlanul nagy tény, hogy az ember Isten képmása. Micsoda magasztos pillanat volt az, mikor Isten az ember megalkotásával feltette a koronát teremtõi mûvére. Kevéssel tette õt kisebbé önmagánál, ahogy a 8. zsoltárban olvassuk. Dicsõséggel és tisztességgel koronázta meg õt. Igaz ugyan, hogy a teremtés minden egyéb mûvén is ott van Isten pecsétje, de az ember Isten fenségébõl kapott valamit. Úrrá tette õt Isten a földön és mindent lábai alá vetett. Ilyen értelemben lett Isten képmása. Isten értelemmel és akarattal ajándékozta meg. Nemcsak lelke, hanem szelleme is van. Isten szabadságot adott neki.

De az ember istenképûsége, mely lehetõvé teszi, hogy uralma alatt tartsa a világot, kell hogy az Isten iránt való engedelmességben gyökerezzék, mert az ember nem Isten, hanem csak teremtmény és ezért Istentõl függ. Szabadsága annyiból áll, hogy önként, tehát nem kényszerbõl rendeli alá magát Istennek.

Az embernek - mint Isten képének - közösségben kell lennie õsképével. Közösség azonban csak hasonló lények között lehetséges. Ember és állat között nincs teljes közösség. De az ember személyiség és ezért képes arra, hogy valóságos kapcsolatban legyen Istennel. Teremtésének pillanatától kezdve Isten iránt való vonzalom élt lelkében; nem akart és nem tudott õnélküle meglenni.

Sajnos, az ember eldobta magától koronáját. A bûneset következtében istenképûségét eljátszotta. Isten iránt való engedetlensége következtében a teremtett dolgok rabszolgája lett és saját vágyai fogságban tartják. Igaz ugyan, hogy értelme és akarata révén még

mindig uralkodik a természet felett, de már nem isteni értelemben, hanem zsarnoki és kizsákmányoló módon. Nem tekinti magát többé Isten szolgájának és sáfárának, nem gondozza szeretõ módon az õ mûveit, hanem mindazt, amit Isten kezébe adott, önzõ módon

kizsákmányolja.

A bûnbeesett ember önmagát keresi és önmagát veszíti el. Önmagát ülteti a trónra és önmagát alacsonyítja le. Csak akkor lesz ismét ember, ha egészen Istennek veti alá magát és csak amíg Istennek szolgál, uralkodik teljes és isteni értelemben.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=3