Egy igehirdetés eredménye

Készítette: A Szeretet követei
Egyik igehírdetés után egy asszony keresett meg.
Az elhangzott gondolatok felkavarták, szíven találták.
Arról panaszkodott, hogy két házassága ment tönkre anyja nehéz természete miatt, akivel együtt kellett lakniuk.

- Anyám képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban.

Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám kislánya legyek a házasságban és ne feleség.
Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én.
Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben.
Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá - rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt.

De ez a gyűlölet valóban engem öl.
Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg.
Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim.
Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak.
Megromlott az egészségem, és egyre fogyok.
Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg.
Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg.

Mondja: mit tegyek?
- Mit tett eddig?
- Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
- Mióta imádkozik ezért?
- Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
- Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
- Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
- Engedjen meg egy kérdést.
Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését?
Tulajdonképpen mit várt?
- Hát, hogy szeretni tudjam.
- Tehát valami érzésre várt.
Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye?
És az elmaradt. Így van?
- Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.

- Szeretnék valami mást is ajánlani.
Érzésekre várt, de nem tett semmit.
Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit.
Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban.

- A kereszten?
- Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából.

Édesanyjáért kellene valamit megtennie még.
Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések.
Vagy váltanak ki érzéseket.

- De mit tegyek?
- Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
- De mondtam, hogy gyűlölöm.
- Meg akar gyógyulni?
Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
- Kiváltanám.
- Bevenné?
- Bevenném.
- Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet.
Írja?
- Írom.
- Tessék:
hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt.
Kedden: kitakarítom az ő szobáját is.
Szerdán: két szelet süteményt hozok neki.
Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt - csak őt - beszélni.
Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja.
Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom.
Pont.

Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine?
Elejétől végig.
Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
- A csókot is kell?
- Igen.
- Évek óta nem csókoltam meg.
- Vállalja ezt a hetet így?
- Megkísérlem.
- Isten segítse. Várom!
Nem jött.
Hetekig nem jött.

De egy hétfőn, kora reggel telefonált.

Sírva: - Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta:
- De jó vagy mostanában hozzám.
- Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette:
- Adja másnak is oda ezt a receptet!


[Gyökössy Endre nyomán]