Máté evangélium 5. fejezet: A szeretet útja (revideált)

Mát. 5,1 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámennek [és köréje gyűlnek] az Ő tanítványai.

Mát. 5,2 És megnyitván száját [megszólalt, és így], tanítja vala őket, mondván:

Mát. 5,3 Boldogok^* a szellemben szegények [a szellemi nincstelenek, a szellem koldusai]: mert övék a mennyeknek országa [a mennyeknek királysága, királyi uralma]^**

*Boldog (makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka

**A Lukács írása szerinti Evangéliumban az Úr Jézus az Ő tanítványainak mondja, hiszen még nem kapták meg a Szent Szellemet: „Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa [az Isten királysága; királyi uralma]” (Luk. 6,20)

És hogy kik és miért boldogok, azt Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr: „Mert így szól a magasságos (a magasztos) és felséges, aki örökké (az Ő örök hajlékában) lakozik, és akinek neve szent. Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal (a megtörttel) és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem (és felüdítsem) az alázatosok lelkét (vagyis életét), és megelevenítsem (és felüdítsem) a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15)

Mert: „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és megtört szívet, oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,19)

Mát. 5,4 Boldogok, akik sírnak [szomorkodnak és keseregnek, és gyászolnak]: mert ők megvigasztaltatnak [és mert meg fogják bátorítani őket]^*

*Mert az Úr Jézusban beteljesedett a prófécia: „Az Úr Isten Szelleme van (és nyugszik) én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek (az alázatosaknak) örömöt mondjak (örömhírt vigyek). Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének (és kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely) gyászolóira, adjak nékik ékességet (vagyis fejdíszt) a hamu helyett, örömnek kenetét (azaz illatos olajat) a gyász (vagyis a gyászfátyol) helyett, dicsőségnek palástját (és öröméneket) a csüggedt lélek (a csüggedés) helyett. Hogy igazság (vagyis megigazulás) fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak (és ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3)

„Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira (vagyis az élet vizének forrásaihoz) viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17)

És: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással (és ujjongva) aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova,  vigadozással jő elő, kévéit emelve.

(Más fordítás: Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza)” (Zsolt. 126,5-6)

Ezért mondja az Úr Jézus tanítványainak, hogy: „Boldogok (vagytok) ti, kik most éheztek: mert (majd) megelégíttettek. Boldogok (vagytok) ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok” (Luk. 6,21)

„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést (az Istenhez való visszafordulást) szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2 Kor. 7,10)

A megtérés – vagyis a céltévesztés felismerésének és megvallásának – eredményét mutatja be az Ige Dávidon keresztül: „Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette (és elengedte) a te bűnödet (a te céltévesztésedet), nem fogsz meghalni” (2 Sám. 12,13)

Mát. 5,5 Boldogok a szelídek [a jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek]: mert ők örökségül bírják [és ők bir(tokol)ják, birtokba veszik, és osztályrészül kapják] a földet. [és így övék lesz a föld]^*

*Mert így szól az Úr: „Egy kevés idő még és nincs gonosz (bűnös, azaz egy céltévesztett ember sem); nézed a helyét és nincsen ott (körülnézel, de nyomát sem találod). A szelídek (a jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek) pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben (mert teljes békességet élveznek //vagyis: azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás//)” (Zsolt. 37,10-11)

Mert: „… aki bennem bízik (és hozzám folyamodik), örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet,(és részt kap szent hegyemen)” (Ésa. 57,13)

És a Felkenthez: „Így szól (és ezt mondja) az Úr: Jókedvem (vagyis a kegyelem) idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartalak (és megőrizlek) és nép szövetségévé teszlek (és megajándékozom általad szövetségemmel népemet), hogy megépítsd (és hogy te állítsd helyre) a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8)

„És az ő szolgáinak maradékai (az Ő utódai) öröklik azt, és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét” (Zsolt. 69,37)

„És nagy örömük lesz a szenvedőknek (mert újra örömüket lelik az engedelmesen készségesek) az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,19)

Mát. 5,6 Boldogok, akik éhezik [vágyakozzák] és szomjúhozzák az igazságot [a megigazulást, az igazság(osság)ot]: mert ők megelégíttetnek [és majd eltelnek vele]^*

Ez vonatkozik a tanítványaira: „Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek…” (Luk. 6,21)

Dávidon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy ki után kell vágyakozni: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem (az énem, minden érzésem; egész személyem) hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem (az énem, minden érzésem; egész személyem) Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt. 42,2-3)

Isten hívása: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort (az öröm szimbóluma) és tejet (az Evangélium szimbóluma). Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket (és keresményeteket) azért, ami meg nem elégíthet (és amivel nem lehet jóllakni)? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek (az egész életetek) kövérségben” (Ésa. 55,1-2)

„Mert vizet öntök (vizet árasztok) a szomjúhozóra, és folyóvizeket (és patakokat) a szárazra; kiöntöm (és kiárasztom) Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre (és a sarjadékaidra). És nevekednek, mint fű között (és mint fű a víz mellett), és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4)

Az Úr Jézus pedig kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn. 6,35)

 Péter apostol buzdítása: „Mint most született csecsemők, a tiszta (a csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (vagyis Isten Igéje) után (epekedjetek, nagyon) vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (és általa növekedjetek az üdvösségre, amíg majd megmenekültök)” (1 Pét. 2,2)

Mát. 5,7 Boldogok az irgalmasok [a könyörülők]: mert ők irgalmasságot nyernek [és mert majd nekik is irgalmaznak, és rajtuk is könyörülni fognak]^*

*Jakab apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt (és ahhoz), aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik (sőt diadalmaskodik) az irgalmasság az ítélet ellen (és az ítélet felett). Mi a haszna (és mit használ), atyámfiai (testvéreim), ha valaki azt mondja, hogy hite van, (de) cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e (vagyis üdvözítheti-e) őt (egyedül) a hit? Ha pedig az atyafiak (a testvérek), férfiak vagy nők, mezítelenek (nincs ruhájuk), és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül (és nincs meg a mindennapi kenyerük). És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek (az ő egész valójuknak); mi annak a haszna (és mit használ az)? Azonképpen (és ugyanígy) a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában (vagyis halott önmagában)” (Jak. 2,13-17)

Aki pedig gyakorolja a szeretet (mégpedig az agapé: az Isten szerinti szeretetet): „Boldog, aki a nyomorultra (a nincstelenre) gondol (akinek gondja van a nyomorultra, aki észreveszi, megérti). A veszedelem napján megmenti azt (és ha bajba kerül, a csapás idején segítségére siet) az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti (és életben tartja) azt; boldog lesz e földön (mert boldoggá teszi itt a földön), és nem adhatod oda (mert nem engedi át) ellenségei kívánságának (s nem adja ellensége hatalmába, nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúságnak, bánatnak, és fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán (és segítséget hoz; és enyhülést - jobbulást - ad); bármilyen az ágya. Megkönnyíted betegségében (jobbulást adsz neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre cseréled)” (Zsolt. 41,2-4)

Ezért így buzdít a Szent Szellem: „Az irgalmasság (a részvét, szánalom, könyörületesség) és igazság (a hűség és hit) ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára” (Péld. 3,3)

Mert: „Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (és amit az embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22)

Mát. 5,8 Boldogok, akiknek szívük tiszta [érintetlen; vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag; elegyítetlen. A szívükben (a szívükre nézve) tiszták, vagyis tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [mert észreveszik, felfogják; mert megjelenik, megmutatkozik nekik]^*

*Az apostol buzdítása, bátorítása: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (és olyannak amilyen valójában). És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta” (1 Ján. 3,2-3)

Hát: „Közeledjetek az Istenhez, és (Ő) közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,8)

 A Szent Szellem figyelmeztetése: „Minden féltett dolognál jobban őrizd (és óvd) meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (és tartsd távol szádtól a csalárdságot), és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4,23-24)

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (vagyis tanúskodások), (isten)káromlások” (Mát. 15,19)

Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12)

 Mert: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére (az Isten jelenlétébe)? És kicsoda áll(hat) meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki nem sóvárog) hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra (és nem esküszik hamisan). Áldást nyer (az ilyen) az Úrtól, és igazságot (vagyis megigazulást) az üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5)

Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban (ki lehet sátradnak vendége), kicsoda lakozhatik (kicsoda tartózkodhat) szent hegyeden? Aki tökéletességben jár (aki feddhetetlenül él), igazságot cselekszik (és törekszik az igazságra), és igazat szól az ő szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt. 15,1-2)

„Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld. 22,11)

„És látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4)

A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy hogyan lehet tiszta szívre szert tenni: „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem (eltávolítom) a kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem (és azt művelem veletek), hogy az én parancsolatimban járjatok (és rendelkezéseim szerint éljetek) és az én törvényeimet megőrizzétek (megtartsátok) és betöltsétek (és teljesítsétek)”

 (Ezék. 36,26-27)

És ismét: „És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől (és jót teszek velük), és az én félelmemet adom az ő szívükbe (és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem), hogy el ne távozzanak (és ne hajoljanak el) tőlem” (Jer. 32,39-40)

És az Ígéret beteljesült az Úr Jézusban, aki kijelentette: „… Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Mát. 5,9 Boldogok a békességre igyekezők [a békeszerzők; akik békét teremtenek, és békességet készítenek]: mert ők az Isten fiainak mondatnak^*

*Így biztat az Úr: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget (és törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre), amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14)

 Mert: „… eljött (Jézus), és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek” (Eféz. 2,17)

Ezért: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, [és tőletek függ] minden emberrel békességben éljetek” (Róm. 12,18)

És: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19)

Mert: „Az igazság (a megigazulás) gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak (akik békességet teremtenek)” (Jak. 3,18)

„Álljatok hát elő (és álljatok meg tehát), körül övezvén (és felövezve) derekatokat igazlelkűséggel (vagyis igazságszeretettel,az //az Ige szeretetével//), és felöltözvén  az igazságnak  mellvasába (és magatokra öltve a megigazulás páncélját). És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliuma (hirdetésének) készségével” (Eféz. 6,14-15)

Már a prófétákon keresztül így szól az Úr:  „És lesz az igazság (a megigazulás) műve békesség, és az igazság (a megigazulás) gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké, (az igazság //a megigazulás//) békét teremt, és az igazság (a megigazulás a békét és a biztonságot szolgálja örökké). Népem békesség hajlékában lakozik (és békés hajlékban lakik majd), biztonság sátraiban (biztonságos lakóhelyeken), gondtalan nyugalomban” (Ésa. 32,17-18)

Ímé: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai (és mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába), aki békességet hirdet, jót mond (örömhírt hoz), szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7)

 „Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai (és íme jön már az örömhírt hozó)! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat (és teljesítsd fogadalmaidat); mert nem vonul (nem gázol) át rajtad többé a semmirekellő (a pusztító); mindenestől kiirtatott (teljesen megsemmisült)” (Náh. 1,15)

Mát. 5,10 Boldogok, akik háborúságot [vagyis: üldözést] szenvednek [vagy akiket zaklatnak /követnek/ megfigyelnek/ leírnak/ sőt: akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény/ a bíróság előtt vádolnak] az igazságért [az igazságosságért, a megigazulás, az igazzá válás miatt]: mert övék a mennyeknek országa [a mennyeknek királysága, királyi uralma]^*

*És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (és a legteljesebb mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (és ha szidalmat kaptok, és ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (és megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felségnek) Szelleme. Amit amazok káromolnak (és becsmérelnek, tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14)

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2)

Tehát: „… ha szenvedtek (ha kínlódtok, és szenvednetek kellene) is az igazság(osság)ért (a megigazulás miatt), boldogok (a legteljesebb mértékben szerencsések, áldottak) vagytok, (és lesztek). Azoktól való félelemből pedig ne féljetek (és a tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, “fóbia” ne fogjon el benneteket tőlük), se zavarba ne essetek (és nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, ne nyugtalanítson, zaklasson fel benneteket)” (1Pét 3:14)

Mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való (és Isten tulajdonul lefoglalt, megvásárolt, és megmentett) népe vagytok. Hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (és dicsőségét és nagy tetteit), aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pét 2:9) 

Mát. 5,11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény /vagy bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]^*

*És az Úr Jézus így bátorítja tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek (és kiközösítenek), és szidalmaznak (gyaláznak) titeket, és kivetik (kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt (mint gonosz nevet), az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (sőt ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek (és mert ugyanezt tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)

És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog (és az kegyelem), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (sérelmeket) méltatlanul (és igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést)? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök (és ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést), ez kedves dolog Istennél (ez kedves az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20)

A jeruzsálemi apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították (vagyis előhívták) az apostolokat, megveretvén (őket, azután), megparancsolták (nekik), hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el (és távoztak) a (nagy)tanács (színe) elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek (és gyalázatot szenvedjenek). És mindennap a templomban (a szent helyen) és házanként nem szűnnek vala meg (és nem hagytak fel) tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42)

És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29)

 És az Úr Jézus így tanítja az övéit mindarra, ami következik, és amit tenniük kell: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok (a gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és vesztüket okozzák). És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad (és aki kitart), az megtartatik (vagyis üdvözül)” (Márk. 13,12-13)

A próféta pedig így figyelmezteti Krisztus népét: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (még a jó ismerősben sem); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára (az ő anyósára); az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6)

És ami még következik: „Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen; és lesznek éh(in)ségek és döghalálok, és földindulások (vagyis földrengések) mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak (a vajúdás kínjainak) kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (és átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. De a ki mindvégig állhatatos marad (és végig kitart), az üdvözül (vagyis megmenekül)” (Mát. 24,7-9.13)

„És mindenfelé nagy földindulások (nagy földrengések) lesznek, és éh(in)ségek és döghalálok (vagyis járványok); és rettegtetések (és rettenetes dolgok történnek) és nagy (hatalmas) jelek lesznek  az égből (és tűnnek fel az égen). De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (és kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé (és átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (vagyis börtönbe vetnek) és királyok és helytartók elé visznek (és vezetnek titeket) az én nevemért. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek (és állhatatosságotok) által nyeritek meg lelketeket (vagyis az életeteket)” (Luk. 21,11-12.17-19)

Mert: „Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (azaz: a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21)

De Isten így bátorít: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek (tekintsetek le) a földre ide alá. Mert az egek, mint a füst elfogynak (szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha megavul (szétmállik), és lakosai hasonlókép elvesznek (és lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek); de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol (meg nem rendül). Hallgassatok rám, kik tudjátok (és ismeritek) az igazságot, te nép, kinek szívében van (mert szívébe zárta) törvényemet (a tanításomat)! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek (szitkozódásuktól ne rendüljetek meg)! Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket (mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly), és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket (és mint a gyapjú, melyet megrág a féreg), de az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre (és nemzedékről nemzedékre)!” (Ésa. 51,6-8)

Mát. 5,12 Örüljetek és örvendezzetek [sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [a ti kárpótlásotok] bőséges [és nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [így üldözték, zaklatták, és vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek]^*

*Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10)

Pál apostol bátorítása: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői (és hasonlóvá) lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (a ti népetektől), miként azok is a zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek (és nem kedvesek Isten előtt), és minden embernek ellenségei. Akik megtiltják nékünk (és akadályoznak minket abban is), hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket (és így teszik teljessé mindenkor bűneiket); de végre utolérte őket az Isten haragja” (1 Thess. 2,14-16)

 István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52)

Mát. 5,13 Ti vagytok a földnek sója, ha pedig a só megízetlenül mivel sózzák meg [mivel lehetne ízét, és erejét visszaadni]? Nem jó azután semmire [Semmi ereje nincs többé, nem győz, hanem másra nem való], hanem hogy kidobják és eltapossák [és széttiporják] az emberek^*

*A kijelentést megismétli Lukács is, újabb részlettel kiegészítve: „Jó a só: de ha a só megízetlenül (elveszti az ízét, és ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét), mivel sózzák meg (hogyan tudják az ízét, vagy erejét visszaadni)? Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: (tehát) kivetik (kidobják) azt. A kinek van füle a hallásra, hallja” (Luk. 14,34-35)

Még teljesebbé teszi a kijelentést Márk: „Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat (és áldozati ajándék) sóval sózatik meg. Jó a só: de ha a só ízét veszti (vagyis ízetlenné, ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét), mivel adtok ízt néki (hogyan adjátok vissza az ízét)? Legyen bennetek só, és legyetek (és éljetek) békében egymással” (Márk. 9,49-50)

Jóbon keresztül pedig így szól a Szent Szellem: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-e az ember; avagy kellemes íze van-e a tojásfehérnek (vagy a nyers tojásnak)? Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér (és mint a romlott étel)!” (Jób. 6,6-7)

A törvény kimondja, hogy: „Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te áldozatodhoz sót adj. (Minden áldozatodat sóval mutasd be)” (3 Móz. 2,13)

És hogy kik az áldozati ajándékok, arról így beszél Pál apostol: „… emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által, hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm. 15,16)

Így inti Pál apostol a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók (a kívülállók) irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván (és a kedvező alkalmakat jól használjátok fel). A ti beszédetek mindenkor kellemetes (és kedves) legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek (és hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni)” (Kol. 4,5-6)

Az Úr Jézus figyelmezteti tanítványait – kijelentve azt is, hogy mit jelent a só – hogy  a Szent Szellem ereje nélkül nem tudnak eredményesen tanúskodni mellette: „És velük összejövén (és amikor együtt volt velük), meghagyá (és megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (el ne távozzanak) Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva. (És) vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8)

Mát. 5,14 Ti vagytok a világ világossága [a kozmosz fénye;mert ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [a hegyen fekvő, és ott elhelyezett] város(t).

Mát. 5,15 Gyertyát [vagy lámpást; vagy mécsest] sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba [vagy a lámpatartóra, vagy mécslábra] tegyék [és helyezzék] és fényljék [és onnan világítson, és ragyogjon, hogy fényt adjon] mindazoknak, akik a házban vannak.

Mát. 5,16 Úgy fényljék [úgy világítson, és ragyogjon fel] a ti világosságtok [a ti fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [hogy meglássák, és észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [a ti nemes, kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [és magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]^*

*Lukács így tesz bizonyságot az Úr Jézus szavairól: „Senki pedig, ha gyertyát (vagy lámpást) gyújt, nem teszi rejtekbe (nem teszi rejtett helyre), sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba (vagy a lámpatartóra), hogy akik bemennek (vagyis a belépők), lássák a világosságot. A testnek (szómádnak: a te egész lényednek) lámpása a szem (a tekintet): ha azért a te szemed őszinte (és tiszta), a te egész tested (szómád: az egész lényed) is világos (fénylő, és ragyogó) lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested (a te szómád: egész lényed) is sötét. Meglásd azért (és vigyázz tehát), hogy a világosság, mely te benned van, sötétség(gé) ne legyen. Annakokáért ha (tehát) a te egész tested (a te egész szómád: egész lényed) világos, és semmi részében sincs homályosság (és nincsen benne egyetlen sötét rész sem), olyan világos lesz egészen (vagyis az egész), mint mikor a lámpás megvilágosít (és megvilágít) téged az ő világosságával (az ő fényével)” (Luk. 11,33-36)

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus szavairól: „És monda nékik (a tanítványainak): Avagy azért hozzák-e elő a gyertyát (vagy a lámpást), hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-e, hogy a gyertyatartóba (vagy lámpatartóba) tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog (és semmi titok), ami meg ne jelentetnék (ami ki ne derülne); és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson (nincs semmi, ami napfényre ne jutna). Ha valakinek van füle a hallásra, hallja” (Márk. 4,21-23)

A János írása szerinti Evangélium így tesz bizonyságot a világosságról: „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert (Más lehetséges fordítás: „Az igazi világosság az Ige volt, amely megvilágosít minden e világra jövő embert). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé (a saját világába) jöve, és az övéi nem fogadák be őt” (Ján. 1,9-11)

 És hogy kit nem fogadtak be, arról így hangzik a kijelentés: „Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Ján. 8,12)

„Míg e világon (vagyis a világban) vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5)

Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a feladata Krisztus testének, az egyháznak, vagyis a kihívottak közösségének: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek (és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet), pogányoknak világosságává (és benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket). Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből (a börtönből) kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-7)

Pál apostol bizonyságtétele a fenti kijelentésről: „(Azért küldelek el), hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt (és örökséget) nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18)

„Mert az Isten (ugyanis), aki szólt: Sötétségből világosság ragyogjon (fel), ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2 Kor. 4,6)

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (és romlatlanok), Istennek szeplőtlen (és hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben), akik között fényletek (és ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek beszédét tartván elébük (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16)

„Mert valátok régen (vagyis egykor) sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai (mint világosságnak gyermekei) úgy járjatok (és úgy éljetek). Mert (ugyanis) a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban (és egyenességben) van” (Eféz. 5,8-9)

És hogy ez a gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között). Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket (mert bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (a nemes, jó tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás (az Ő látogatása) napján” (1Pét 2:12)

„Jó lelkiismeretetek (vagyis jó szellemi-önismeretetek) lévén. Hogy amiben rágalmaznak (és hamisan vádolnak, és sértegetnek) titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák (és becsmérlik) a ti Krisztusban való jó élteteket (a ti jó életviteleteket, magatartásotokat)” (1Pét 3:16)

„A ti szelídlelkűségetek (és a ti szelídségetek) ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel” (Fil. 4,5)

„Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai. (Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,9)

„Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [méltatlanságot sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzatok]. A tisztességre [és becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17)

Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21)

És ismét hangzik a figyelmeztetés: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (a rosszért rosszal), avagy szidalommal a szidalomért (és gyalázásért gyalázással, becsületsértéssel, rágalmazással, szidással). Sőt ellenkezőleg áldást mondván (vagyis a kimondott szavatokkal üdvhozó erőt közvetítsetek; hogy áldjatok, ami azt jelenti, hogy   Isten kegyelmébe ajánljátok őket), tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást  örököljetek (hogy áldás legyen az örökrészetek)” (1 Pét. 3,9)

És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága (mint a felragyogó világosság), mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18)

Mát. 5,17 Ne gondoljátok [és ne véljétek], hogy jöttem a törvénynek [Az Úr útmutatásának; tanításának; Isten kijelentett akaratának; az IGÉ-nek] vagy a prófétáknak eltörlésére [vagy megszüntetésére; fölbontására; visszavonására, eltörölésére: vagy érvénytelenné tenni / hatályon kívül helyezni / semmissé tenni]. Nem jöttem, hogy eltöröljem [megszüntessem; érvénytelenné tegyem; megszüntessem; visszavonjam: vagy érvénytelenné tegyem / hatályon kívül helyezzem / semmissé tegyem], hanem inkább, hogy betöltsem [beteljesítsem; teljessé, tökéletessé tegyem; (vagyis tartalmat adni) jöttem]^*

*Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Érvénytelenné [vagyis hatálytalanná] tesszük [megszüntetjük; eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek [és érvényre emeljük a hiten át]” (Róm. 3,31)

„Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [és megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)

Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (és nevelőnk volt Krisztusig), hogy hitből (azaz: hit által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27)

„Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [vagyis Isten előtt]: mert a bűn [a céltévesztés] ismerete [és felismerése] a törvény által vagyon. Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága, [az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [és tanúsítják] a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által minden hívőnek. [és nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne] Mert nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között]” (Róm. 3,20-22)

 „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen  vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [és elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [és hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben  levő bűnt (a céltévesztést]. Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön bennünk [és rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [és élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem] (Róm. 8,3-4)

„Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [és annak a számára] amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]” (Róm. 7,6)

„Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást (a követelésével minket terhelő adóslevelet), amely ellenünkre volt nekünk (amely minket vádolt), és azt eltette (eltávolította) az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (a kínoszlopra)” (Kol. 2,14)

Mert így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél (és hirdet) a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti (igazán hirdeti) meg (Ésa. 42,1.3)

Ez a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)

Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó hité” (Gal. 5,6)

„… mert aki szereti a felebarátját [az embertársát; a különböző; a „másféle” más fajtából való (vagyis az Ádámi) idegent] a törvényt [vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesítette, véghezvitte, megvalósította; tartalmat adott neki]. „… tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10)

 „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

Mát. 5,18 Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [hanem fennáll, és meg nem semmisül], a törvényből [vagyis Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. [és egy i betű vagy egy vesszőcske, azaz egyetlen írásjel sem vész el és nem veszíti érvényét], amíg minden be nem teljesedik, [és amíg csak minden meg nem történik, és valóra nem válik, és meg nem lesz]^*

*Mert: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből [Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki] egy pontocskának elesni. (Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne)” (Luk. 16,17)

Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,33)

Dávid így prófétál: „Uram (JHVH=Jehova)! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89)

Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (mert elhervadt) a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt (mert elhervadt) a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8)

Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (mint a mező) virága. Megszárad (mert elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (és ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25)

 Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön (és mert az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van), és az ő igazsága a fiaknak fiain (még az unokáikkal is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18)

Mát. 5,19 Valaki azért csak egyet is megront [vagy eltöröl; vagy felbont; vagy elhagy, és semmissé tesz, megcáfol, érvénytelenít] e legkisebb parancsolatok [e legkisebb rendeletek, utasítások] közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában [a mennyeknek királyságában] a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi [és megtartja, megteszi, és teljesíti] és úgy tanít, az a mennyeknek országában [a mennyeknek királyságában] nagy lészen.

Mát. 5,20 Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok [vagyis igazságosságotok, megigazulásotok] nem több [nem múlja felül; nem lesz tökéletesebb] az írástudók [a törvénymagyarázók] és farizeusok igazságánál [igazságosságánál, megigazulásánál], semmiképpen sem mehettek [semmiképpen sem juttok] be a mennyeknek országába [a mennyeknek királyságába]^*

*Így folytatja Jakab apostol: „Mert ha valaki az egész (vagyis valamennyi) törvényt megtartja is, de vét //akár csak egy ellen (is), vagyis elbotlik, hibázik, elvét, téved, megbukik, kudarcot vall// az egésznek megrontásában bűnös //és vádolható// (mert az valamennyi ellen vétkezett)” (Jak. 2,10)

A farizeusok Igaznak tartották magukat, mert betartották a törvényt betű szerint: „Monda pedig az Úr (Jézus) néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva (és telve van) ragadománnyal (és rablásvággyal) és gonoszsággal” (Luk. 11,39)

„Mert az Isten igazságát [az Istentől eredő megigazulást] nem ismervén, [mert ők nem ismerték el; nem értették] és az ő tulajdon igazságukat [és a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [és elismertetni] az Isten igazságának [vagyis az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetették, és nem rendelték) alá magukat]” (Róm. 10,3)

 Pál apostol – aki megtérése előtt buzgó farizeus volt – így vallja meg, hogy miért lett Ő megigazult: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt (és páratlan nagyságáért): akiért (vagyis Őérte) mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem. És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből (vagyis a törvény alapján), hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil. 3,7-9)

„Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21).

Mát. 5,21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [az ősöknek, az eredetieknek]: Ne ölj [vagyis nem fogsz ölni]^* mert aki öl [mert aki ölni fog, az], méltó az ítéletre^** [és vádolható]^***

*Isten a Hóreben 10 igét (10logoszt= Igét) szólt, amelynek 6. Igéje így hangzott: „Ne ölj” (2 Móz. 20,13) Ne ölj… mint önmagadat: a görög szövegben ezen a helyen a parancsolatok nem felszólító (vagyis tiltó) módban, hanem jövő idejű kijelentő mondatokként állnak, így: nem fogsz házasságot törni! Nem fogsz ölni! Nem fogsz lopni! Stb. Szeretni fogod embertársadat, mint önmagadat!

**És hogy miért így fogalmazott az Úr, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert ez: Ne paráználkodjál [vagyis ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [vagyis ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [és ne kívánd a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige]. Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, a szomszédot, az embertársadat] mint tenmagadat [azaz, mint saját magadat]” (Róm. 13,9)

Mert: „A parancsolatnak vége (és célja) pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz (képmutatás nélküli) hitből való (fakadó) szeretet” (1 Tim. 1,5)

Az Úr Jézus így foglalja össze az összes parancsolatot: „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták” (Mát. 7,12)

***Vagy másképp: Nem kerül az ördög hatalma alá, hiszen az Ördög (diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató.

Mát. 5,22 Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik [aki haragot tart, és neheztel] az ő atyjafiára [a testvérére] ok nélkül [és alaptalanul], méltó az ítéletre [és vádolható]. Aki pedig azt mondja az ő atyjafiának [a felebarátjának]: Ráka [vagyis hitvány, oktalan, ostoba, buta], méltó a főtörvényszékre [a főtanács ítéletére; és állítsák a nagytanács elé]. Aki pedig ezt mondja: Bolond^* [ostoba, értelmetlen, buta, bamba, bárgyú], méltó [ezért jusson] a gyehenna tüzére. [s őt megfogta már a tüzes gyehenna].

*Bolond (móré): héberül: (nábál): bolond = istentelen)

Mát. 5,23 Azért, ha a te [áldozati] ajándékodat [a te adományodat] az oltárra viszed [felajánlani], és ott megemlékezel arról [s eszedbe jut], hogy a te atyádfiának [a te embertársadnak, vagy testvérednek, vagy felebarátodnak] valami panasza [vagy kifogása] van ellened:

Mát. 5,24 Hagyd ott az (áldozati) oltár előtt a te ajándékodat [az adományodat], és menj el, elébb békélj meg [és békülj ki] a te atyádfiával [a te embertársaddal, vagy testvéreddel, vagy felebarátoddal], és azután eljövén [és azután térj vissza, és úgy], vidd [és ajánld] fel a te [áldozati] ajándékodat^*

*Az apostoli figyelmezetés így hangzik: „Ám haragudjatok (vagy ha haragusztok is), de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek (a vádlónak, rágalmazónak) ne adjatok helyet” (Eféz. 4,26-27)

„Azért (tanuljátok meg tehát), szeretett atyámfiai (testvéreim), legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja (és nem szolgálja)” (Jak. 1,19-20)

Hát: „Ne légy hirtelen a szellemedben a haragra (ne bosszankodj föl szellemedben hirtelen); mert a harag (és a bosszankodás) a bolondok (a hitetlenek, vagyis Isten nélkül élők) kebelében nyugszik (és az ostobák szívében tanyázik)” (Préd. 7,9)

És aki tartogatja haragját, a harag gyűlöletet szül. És: „Aki gyűlöli az ő atyjafiát (a testvérét), mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne” (1 Ján. 3,15)

Mert az ilyenekben az ördög természete van, aki emberölő (vagyis embergyilkos) volt kezdettől fogva:„Ti az ördög atyától valók vagytok (és származtok), és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő (vagyis embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44)

Az imáink meghallgatásának is a harag kivetése bensőnkből a feltétele: „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek (amiért imádkoztok), higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (és már megkaptátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Márk. 11,24-26)

„Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mát. 6,14-15)

Mát. 5,25 Légy jóakarója a te ellenségednek hamar [és ellenfeleddel, vagy peres feleddel szemben légy békülékeny; légy jóindulatú, és siess megegyezni vele még idejében], amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged [az ellenfeled] valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló [a törvényszolga, az ítéletvégrehajtó a börtönőr] kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. [és fogságba ne kerülj].

Mát. 5,26 Bizony [ámen; úgy van, és] mondom néked: ki nem jössz [ki nem szabadulsz] onnét, mígnem megfizetsz [míg meg nem adod, és le nem fizeted a tarozásod] az utolsó fillérig^*

*A Lukács írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig a te ellenségeddel (az ellenfeleddel) a fejedelem (az elöljáró) elé mégy, igyekezzél (még) az úton megmenekedni (és megszabadulni) tőle, hogy téged ne vonjon (és ne hurcoljon) a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak (a börtönőrnek) és a poroszló (a börtönőr) a tömlöcbe ne vessen téged. Mondom néked, hogy nem jössz ki onnét, mígnem megfizetsz (amíg meg nem adod a tartozásod) mind az utolsó fillérig” (Luk. 12,58-59)

Mát. 5,27 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál. [Vagyis: Ne kövess el házasságtörést)]!

Mát. 5,28 Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. [vagyis, hogy aki bűnös vággyal, bűnös kívánsággal asszonyra néz (azaz: aki azért néz egy nőt, mert megkívánta), szívében már házasságtörést követett el vele]^*

*Így szól a hetedik parancsolat: „Ne paráználkodj!” (nem törsz házasságot) (2Móz. 20,14)

„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek (hogy megszentelődjetek), hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok. Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét (és tisztaságban tudjon élni feleségével). Nem kívánság gerjedelmével (és szenvedélyével), mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3)

Jób megvallása: „Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem (Más fordítás: szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre)” (Jób. 31,1)

Mert ismerte a következményeket: „Ha az én szívem asszony után bomlott (és bolondult), és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján(ál): Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. Mert gyalázatosság volna ez, és bírák elé tartozó bűn. Mert (olyan) tűz volna ez, a mely pokolig (a pusztulás helyéig) emésztene, és minden jövedelmemet tövestől (és gyökerestül) kiirtaná” (Jób. 31,9-12)

Salamon megvallása: „Mert szövétnek (vagyis lámpás) a parancsolat, és a tudomány (a tanítás) világosság, és életnek útja a tanító-feddések (azaz: a figyelmeztető intés). Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek (mert ez őriz meg a rossz nőtől), az idegen asszony (az idegen nő) nyelvének hízelkedésétől. Ne kívánd az ő szépségét szívedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel (vagy a szempilláival). Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász. (Más fordítás: Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik)! Vehet-e valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének (meg ne gyulladnának)? Vagy járhat-e valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? (Pedig így jár, és) így van, valaki bemegy felebarátjának (az embertársának) feleségéhez, (senki) nem marad büntetlen, valaki illeti (és megérinti) azt!” (Péld. 6,23-29)

 Mert ahogy: „A te szemeid nézik az idegen asszonyt (a szemed zavaros dolgokat lát), és a te elméd gondol gonoszságot (te magad pedig össze-vissza beszélsz). És olyan leszel, mint aki fekszik a tenger közepében, és (mint) aki fekszik az árbócfának tetején (az árbockosárban)” (Péld. 23,33-34)

Mát. 5,29 Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged [és bűnre csábítva tőrbe ejt, botlásba visz, vagy kelepcébe csal], vájd [és szakítsd] ki azt [és távolítsd el] és vesd [és dobd] el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [egy pusztuljon el, és semmisüljön meg] a te tagjaid [a te testrészeid: (a te szómád = egész személyiséged) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [egész (szómád) = egész valód] a gyehennára [jelentése: Siralom-völgye, az örök büntetés helye (vagy állapota)] vettessék.

Mát. 5,30 És ha a te jobb kezed botránkoztat meg [és visz bűnbe; és ejt tőrbe, vagy botlásba, és csal kelepcébe, vagyis csábít bűnre] téged, vágd le [hiúsítsd meg, akadályozd meg] azt és vesd [dobd] el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [egy pusztuljon el, és semmisüljön meg] a te tagjaid [a te testrészeid: (szómád-személyiséged) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szómád) = egész valód] a gyehennára vettessék [a gyehennára jusson, vagyis a pokolba (jelentése: amit nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy állapota) kerüljön]^*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Jaj a világnak a botránkozások (a tőrbe csalások, azaz elgáncsolások, hitszegésre, aposztáziára csábítások) miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek (és történjenek); de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás (a tőrbe csalás, azaz elgáncsolás, hitszegés, aposztáziára csábítás) esik (és történik). Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat (bűnre, hitszegésre (aposztáziára) vagy elégedetlenségre csábít) téged, vágd le (hiúsítsd meg, akadályozd meg) azokat és vesd (és dobd) el magadtól. Jobb néked az életre (az örök, vagyis természetfeletti életre) sántán vagy csonkán (rokkantan, vagy nyomorékként) bemenned, hogysem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök (vagyis a meg nem szűnő) tűzre (ami általában izzás, szellemi értelemben is).

És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd (és dobd) el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogysem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére (a pokolba: (jelentése: amit nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy állapota)” (Mát. 18,7-9)

A bűnre csábítás eredményéről így szól az Úr: „Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít, bűnre visz, bűnre csábít) (csak) egyet (is) ama kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. És ha megbotránkoztat téged a te (egyik) kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. És ha a te (egyik) lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. És ha a te (egyik) szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára” (Márk. 9,42-43.45.47)

A Szent Szellem kifejti, hogy mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat (vagyis: öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul), paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot (szenvedélyt), gonosz kívánságot és a fösvénységet (a kapzsiságot), ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira. Melyekben ti is jártatok régente (mert ti is ezeket tettétek egykor), mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést (indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást (az istenkáromlást) és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen (és egymásnak), mivelhogy levetkeztétek amaz ó (vagyis régi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,5-10)

„(És) paráznaság… és akármely (azaz bármiféle) tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés) ne is neveztessék (még szóba se kerüljön) ti közöttetek, amint szentekhez illik (és méltó); Sem undokság (vagyis szemérmetlenség), vagy bolond (és ostoba) beszéd, vagy trágárság (és kétértelműség), melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek (és nyerészkedőnek), ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség (az engedetlenség) fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (Ne vegyetek tehát részt ezekben)” (Eféz. 5,3-7)

Ezek mind a hústest indulatai: „Mert a (hús)test (kívánsága) a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek (és viaskodnak), hogy ne azokat cselekedjétek (és tegyétek), amiket akartok (amiket szeretnétek). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,17.24)

„Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [és tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [Más fordítás: de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13)

„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [és gonoszok, hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [Istennek királyságát]. Ne tévelyegjetek; [és ne ámítsátok (vagy csaljátok meg, és ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [se kicsapongók, vagy cédák] se bálványimádók [képeket szolgáló, vagy imádó]. Se házasságtörők, se pulyák, [vagyis tisztátalanok, bujálkodók, kéjencek, puhák, elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; vagyis homoszexuális férfiak]. Se férfiszeplősítők, [vagyis fajtalankodó férfiak, akik a saját nemük iránt természetellenes nemi vonzódást éreznek, és gyakorolnak, vagyis homoszexuális férfiak; se kéjencek; vagy férfiakkal paráználkodó (közösülő; férfiakkal hálók]. Se lopók, [vagyis tolvajok] se telhetetlenek, [vagyis kapzsi; fösvény; nyerészkedők; haszonlesők] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódók; rágalmazók; gyalázkodók; káromkodók; gúnyolódók] se ragadozók [vagyis rablók; harácsolók; zsarolók; akik erőszakkal eltulajdonítják a másét, és a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadják és elviszik, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik Isten országát. [és nem részesülnek Isten királyságában]” (1 Kor. 6,9-10)

„Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja (és megtisztítja), tisztességre való (és megbecsült) edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának (vagyis az Úrnak, és), minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,21)

Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24)

Mát. 5,31 Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [vagyis elküldi] feleségét [azaz elválik feleségétől], adjon néki elválásról való levelet.

Mát. 5,32 Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét [vagyis aki elválik a feleségétől], paráznaság okán kívül [a paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [és okot ad neki a házasságtörésre; és házasságtörővé teszi]; és aki elbocsátott asszonyt vesz el [feleségül; és összeházasodik vele], paráználkodik [vagyis házasságot tör]^*

*Az Úr Jézus kijelentése a házasság mindkét szereplőjéről: „… Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el” (Márk. 10,11-12)

Hát: „…Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy (hús)testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy (hús)test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6)

Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [akik házasságban élnek, akiknek van házastársuk] hagyom [és parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [vagyis a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [és a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [és ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [rendezze el a nézeteltérést] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [és nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11)

Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy (és legyen megbecsült mindenki előtt a házasélet, és legyen tiszta); a paráznákat pedig és a házasságrontókat (a házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4)

„Mert a férjes asszony, míg él a férj [a férfi] ehhez van kötve [vele van összekapcsolva] törvény szerint. [Más fordítás: hiszen a férj hatalma alatt élő, a férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [és feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [vagyis házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [és megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [vagyis házasságtörő], ha más férfihoz megy” (1 Kor. 7,2-3)

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (és megvetem) azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (és gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16)

Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,17-19)

Mát. 5,33 Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [az ősöknek]: Hamisan ne esküdjél, hanem [tartsd meg, és] teljesítsd az Úrnak tett esküidet. [Más fordítás: add meg az Úrnak, amire esküdtél]

Mát. 5,34 Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel [sőt egyáltalán] ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke [az Istennek trónja];

Mát. 5,35 Se a földre, mert az az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy [a hatalmas] Királynak városa;

Mát. 5,36 Se a te fejedre ne esküdjél, mert [arra sem vagy képes, és nem áll hatalmadban, hogy] egyetlen hajszála(da)t fehérré vagy feketévé tedd;

Mát. 5,37 Hanem legyen a ti beszédetek [inkább]: Úgy, úgy [és legyen az igen, igen]; a nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon [és ami ezt túlhaladja], a gonosztól vagyon [a gonoszból van, és tőle ered]^*

*Jakab apostol is figyelmezteti Isten népét: „Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai (testvéreim), se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel (és semmi más egyébre). Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem, nem; hogy kárhoztatás (vagyis ítélet) alá ne essetek” (Jak. 5,12)

Az Úr így figyelmezteti Izráelt: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd (és ne mondd ki hiába, vagyis jogtalanul, sem gonoszságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra, vagy valamilyen bálványra). Mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi (és hiába mondja ki, vagyis jogtalanul, vagy gonoszságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra, vagy bálványra mondja ki)” (2 Móz. 20,7)

„És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted (meggyalázod, és megszentségteleníted, vagyis profánná teszed) a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,12)

Mát. 5,38 Hallottátok, hogy megmondatott [és ki lett jelentve]: Szemet szemért és fogat fogért^*

*Az Úr törvénye a testi ember számára: „… ha valaki sérelmet ejt (testi sértést követ el) a felebarátján (a honfitársán), amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek (és azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett): Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen sérelmet ő ejtett (amilyen testi sértést követett el) máson, olyan ejtessék (és olyat kövessenek el) rajta is” (3 Móz. 24,19-20)

 „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért; Égetést égetésért, sebet sebért, kéket (vagyis kék foltot) kékért (azaz kék foltért)” (2 Móz. 21,24-25)

Vagyis: „Úgy cselekedjetek azzal, amint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával (és azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával). Így tisztítsd (és így takarítsd) ki közüled (a magad köréből) a gonoszt; Hogy akik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek (ne kövessenek el) te közötted ilyen gonosz dolgot. Ne nézz reá szánalommal (ne szánakozz rajta); lelket (vagyis életet) lélekért, (vagyis életért) szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” (5 Móz. 19,19-21)

„Mert a fejedelmek [az elöljárók, akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [a gonosz; káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [vagyis elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [és ne rettegj] a hatalmasságtól? [a hatalomtól] Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája [Isten eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [és teszed] félj [és rettegj]. Mert nem ok [és nem cél] nélkül [nem hiába, és nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszik” (Róm. 13,3-4)

Mát. 5,39 Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak (a gonosz dolognak, a gonoszságnak) [ne szálljatok szembe (ne harcoljatok ellene; ne helyezkedjetek szembe vele)], hanem aki arcul üt téged jobb felől [és megüti a jobb arcodat], fordítsd felé [és annak tartsd oda] a másik orcádat is^*

*Isten népe számára ez Isten szava: Ha Isten népéből valaki megbánt: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)

Az Úr Jézus kérdése az Őt bántalmazó szolgához, amikor a főpap kérdésére így válaszolt: „Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam.  Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók (a szolgák) közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-e a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam (és ha rosszat mondtam), tégy bizonyságot a gonoszságról (és bizonyítsd be, hogy rossz volt); ha pedig jól (és ha pedig jót mondtam), miért versz (miért ütsz) engem” (Ján. 18,21-23)

 Az Úr Jézus kijelentése arról a „másik” arcról, amit oda kell fordítani a bántalmazó felé: „Áldjátok azokat (ajánld Isten kegyelmébe, és üdvözítő erőt közvetíts felé, vagyis az Evangéliumot), akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak (és bántalmaznak). Aki egyik arcodat megüti, fordítsd (és tartsd oda) néki a másikat is (vagyis a Krisztusit); és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se” (Luk. 6,28-29)

„Senkinek gonoszért gonosszal [és rosszért rosszal] ne fizessetek [sérelmet; igazságtalanságot, méltatlanságot; sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzatok]. A tisztességre [a becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17)

És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)

„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22)

Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1 Thess. 5,15)

„Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást (üdvhozó erőt) mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást (üdvösséget) örököljetek” (1 Pét. 3,9)

„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15)

Mát. 5,40 És aki törvénykezni [vagyis pereskedni] akar veled és elvenni a te alsó ruhádat [a te tunikádat], engedd oda néki a felsőt [a köntösödet] is. [Más fordítás: Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is]^*

*Az apostol így inti a hívőket: „Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, [és már az is hiba közöttetek, és veszteség nálatok; és bizony teljességgel vereséget jelent nektek, teljes kudarcot] hogy törvénykeztek [és pereskedtek] egymással. Miért nem szenveditek [miért nem viselitek el, és miért nem hagyjátok] inkább a bántalmazást? [az igazságtalanságot; bosszúságot; sérelmet; méltatlanságot; és hogy vétsenek ellenetek] Miért nem tűritek inkább a kárt? [a károsodást; hogy kifosszanak; hogy csalást kövessenek el veletek szemben]” (1 Kor. 6,7)

Mát. 5,41 És aki téged egy mértföldútra [vagyis ezerlépésnyi szolgálatra] kényszerít, menj el vele kettőre.

Mát. 5,42 Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól [és ne tagadd meg tőle; és vissza ne utasítsd]^*

*Lukács így tesz bizonyságot az Úr Jézus kijelentéséről: „Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd (ne követeld) vissza. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza (vagyis hogy visszakapják azt, ami jár nekik)” (Luk. 6,30.34)

Az Úr áldása van az Ő népén, de: „Ha mégis szegénnyé lesz (vagyis elszegényedik) valaki a te atyádfiai (testvéreid) közül valamelyikben a te kapuid közül (valamelyik lakóhelyeden) a te földeden (vagyis abban az országban), amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Ne keményítsd meg a te szívedet (és ne légy keményszívű), be se zárjad kezedet (ne légy szűkmarkú) a te szegény atyádfia előtt (a te szegény testvéreddel szemben). Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki (és légy hozzá bőkezű), és örömest (és szívesen) adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére (amennyire szüksége van), ami nélkül szűkölködik (amiben szükséget szenved). Bizonyára adj néki (szívesen), és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki (és ne essék rosszul az, hogy adsz); mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet (és légy bőkezű) a te szűkölködő (és nyomorult) és szegény atyádfiának (testvérednek) a te földeden (a te országodban)” (5 Móz. 15,7-8.10-11)

És „Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek, aki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező (ne légy neki uzsorása); ne vessetek (ki) reá uzsorát” (2 Móz. 22,25)

 „Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől (és légy istenfélő és engedd), hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földéről, hogy néktek adjam Kánaán földét, és Istenetek legyek néktek” (3Móz. 25,36-38)

Mert: „… az igaz irgalmas (és könyörületes) és adakozó” (Zsolt. 37.21)

Mát. 5,43 Hallottátok, hogy megmondatott [és ki lett jelentve]: Szeresd^* [önzetlenül, érdemeitől függetlenül] felebarátodat [a közeledben lévő embertársadat, a különböző; „másféle” más fajtából való, vagyis Ádámi idegent / a testi embert /] és gyűlöld^** [utáld] ellenségedet. És hogy kiről beszél az Ige, arról Péter apostolon keresztül jön a kijelentés: „a ti ellenségetek pedig az ördög” (1 Pét. 5,8)^***

*Szeresd: (agapaó): szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja.

**Gyűlöl: miszeó: utál, undorodik, megvet, semmibe sem vesz.

***Dávid kérdése az „ellenség”-gel kapcsolatban: „Ne gyűlöljem-e, Uram, a Téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat (és támadóidat) ne utáljam-e? Teljes (és határtalan) gyűlölettel gyűlölöm őket, (hiszen nekem is) ellenségeimmé lettek!” (Zsolt. 139,21-32)

Az Isten népével kapcsolatosan pedig így szól az Úr: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat [a közeledben lévő honfitársadat], mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)

 De: „Ha előtalálod (és ráakadsz) a veled ellenségeskedő viszonyban lévő eltévedt ökrét (marháját) vagy szamarát: hajtsd vissza néki (hajtsd vissza hozzá). Ha látod, hogy annak a szamara, aki téged gyűlöl, a teher alatt fekszik (mert összeroskad terhe alatt), vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ővele együtt (és ne hagyd magára, hanem segíts rajta)” (2 Móz. 23,4-5)

Mát. 5,44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek [önzetlenül, érdemeitől függetlenül] ellenségeiteket, áldjátok^* azokat [a kimondott szóval üdvhozó erőt közvetítsetek azok felé], akik titeket átkoznak^** [akik rosszat kívánnak]. Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek [és haragosaitokkal; akik utálnak, megvetnek], és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak [rágalmaznak; zaklatnak, fenyegetnek; ártanak; sértegetnek, gyaláznak; bántalmaznak] és kergetnek [üldöznek rossz szándékkal] titeket^***

*Áldjátok: (eulogeó): kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni. Isten kegyelmébe ajánlani. (szó szerinti jelentése: eu = jól; legó = eszme, elgondolások LEFEKTETÉSE; leszögez. (Lehetséges fordítás szerintem: Isten kegyelmének lefektetése – jól leszögezése – üldözőink életében)

**Átkoznak: (kataraomai): rosszat kíván; átkozódik]

***Egy írástudó kérdezi az Urat: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (És nincs más ezeknél nagyobb parancsolat)” (Mát. 22,36-40)

Mert: „A [felebaráti] szeretet [az Isten szerinti szeretet nyilvánuljon meg a másik ember iránt, amely] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt] (Róm. 13,10)

 „Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

És az Igére figyelőkhöz így szól az Úr: „De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, Áldjátok [ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak (és bántalmaznak). És amint akarjátok (és szeretnétek), hogy az emberek veletek cselekedjenek (és veletek bánjanak), ti is akképpen cselekedjetek azokkal (és úgy bánjatok velük). Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van (milyen jóindulatban milyen kegyelemben lesz részetek, milyen hálát vártok ezért)? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik (és teszik)” (Luk. 6,27-28.31-33)

De ti: „Áldjátok [vagyis ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket kergetnek [vagyis üldözőiteket]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne átkozzátok [ne mondjatok rosszat rájuk]” (Róm. 12,14)

 „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (rosszal rosszért), avagy szidalommal a szidalomért (és gyalázással gyalázásért, becsületsértésért, rágalmazásért, szidással). Sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást (üdvhozó erőt) örököljetek, (és legyen az örökrészetek)” (1Pét 3:9). 

Erre az Úr Jézus maga ad gyakorlati útmutatást, amely által az is kijelentést nyer, hogy mit is jelent az ellenség „áldása”: „Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszítik őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Luk. 23,33-34)

 És az Övéi követik Őt: „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!” Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60)

Mát. 5,45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [a rosszakra, haszontalan, hibás, silányokra], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [a megigazultaknak], mind a hamisaknak [a bűnösöknek, vagyis a nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak, az ige nélkülieknek]^*

*Tehát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1)

És: „… szeressétek ellenségeiteket, és jól (és jót) tegyetek… és a ti jutalmatok sok (és nagy) lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jól tévő (és jóságos) a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,35-36)

Dávid így énekel Isten jóságáról: „Meglátogatod a földet és elárasztod (és gondoskodsz a földről, megöntözöd); nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója (és patakja) tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik (és gabonával látod el az embereket), mert úgy rendelted azt (és így gondoskodsz a földről). Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod (elegyengeted); záporesővel meglágyítod (porhanyítod) azt, termését (és növényzetét) megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal (a te javaiddal), és a te nyomdokaidon kövérség (és bőség) fakad; Csepegnek a puszta legelői (és legelők sarjadnak a pusztán) és a halmokat vígság (és ujjongás) övezi. A legelők megtelnek juhokkal (és nyájak lepik el a legelőket), és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek (és ujjonganak) és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14)

És az apostol így folytatja a megvallást: „Ki az elmúlt időkben (az előző nemzedékek során) hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni (és megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon): Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Csel. 14,16-17)

Mát. 5,46 Mert ha [csupán] azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek [és miféle fizetséget kaptok]? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é [nem azt teszik-e]?

Mát. 5,47 És ha csak a ti atyátokfiait [a testvéreiteket] köszöntitek [vagyis üdvözlitek], mit cselekesztek másoknál többet [mi különöset, mi rendkívülit tesztek]? Nemde a vámszedők [a pogányok; a nemzetekből valók] is nem azonképpen cselekesznek [és tesznek]-é?

Mát. 5,48 Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [olyan felnőtt, érett korúak, és célba érkezők], miként [és éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött, a célban van]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól (és jót) tegyetek,… és a ti jutalmatok sok (és nagy) lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jól tévő (és jóságos) a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,35-36)

Mert Ő: „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd (és nem hitszegő); igaz és egyenes ő!” (5 Móz. 32,4)

És: „Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta (és színigaz); Pajzsa ő mindeneknek (vagyis mindazoknak), akik őbenne bíznak (és akik hozzá menekülnek)” (2 Sám. 22,31)

Az apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden (és teljes) bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő (és tökéletessé tegyünk) a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28)

Hát te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13)