"Megnyugtat
téged, ha az orcám megy veletek?" (2Móz 33,14).
Drága
ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni!
Időnként
el kell hagynunk lakóhelyünket, mert nincs itt maradandó városunk. Gyakran
akkor kell elköltöznünk, amikor a leginkább otthon érezzük magunkat valahol. De
van erre a bajra orvosság: maga az Úr jön velünk. Ő velünk van, bárhová visz
utunk, velünk marad jótetszése, kegyelme, közössége, gondviselése és hatalma.
Ez sokkal többet jelent, mint amit szavakkal ki lehetne fejezni: azt jelenti,
hogy megvan mindenünk. Ha Isten jelen van életünkben, miénk a föld és a menny.
Jöjj velem Uram, és parancsoljál velem, hogy arra menjek, amerre Te akarod.
Igehelyünk
azt is ígéri, hogy így megtaláljuk a nyugalmat. Ez a nyugalmunk a teremtő,
cselekvő és megőrző Istenben van. Jelenléte nyugalmat ad, még ha menetelünk,
vagy éppen csatában vagyunk is. Nyugalom! Milyen áldott ez a szó! Élvezheti-e
valaha ezt a halandó ember? Igen, mert ígéretünk van rá, tehát hittel
elkérhetjük Istentől. A nyugalom a Vigasztalótól, a Békesség Fejedelmétől és
mennybeli Atyánktól jön, aki maga is megnyugodott a teremtés hetedik napján
minden munkájától. Istennel lenni nyugalmat jelent, a szó legigazibb
értelmében.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.