„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét
megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek
is; De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a
saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás
könyve 40. fejezet 29-31. vers)
Egyre több embertől hallom: Jaj, én olyan fáradt vagyok.
Alig van erőm vonszolni magam. Jó lenne már egy kis lazítás, egy kis pihenés.
S valóban rohanó világunk kiszipolyozza életerőnket,
testileg-lelkileg elgyöngít, s bár az is igaz, hogy a semmittevésben is el
lehet fáradni, de a megújulást csak a másért fáradozó ismerheti meg.
A mai útravaló nem azt hangsúlyozza, hogy fáradékony az
ember, hiszen ez magáért értetődő, nem az a lényeg, hogy a legbátrabbak is
megtorpannak, és a legerősebbek is elgyengülnek, mert ilyet sokat látunk.
Isten üzenete abban áll; hogy minként lendülhetsz át a
holtponton, hogy miként nyerhetsz új erőt, amikor ott fekszel a padlón.
„Akik az Úrban bíznak” - mondja a próféta - akik kitartanak
Isten ígéretei mellett, akkor is mikor minden lehetetlennek tűnik, akkor is,
mikor minden az ellenkezőjét mutatja.
Ez azonban nem egy statikus hanem egy dinamikus bizalom.
Aki emlékszik még a dinamós világításra a kerékpáron tudja,
a lámpa csak akkor világít, ha haladunk. Vagy az autó akkumulátorát a generátor
csak menet közben tudja tölteni. A modern energia visszanyerő szerkezetek is
csak a működés közben keletkező energiát tudják optimalizálni.
S mit jelent ez a lelki élet nyelvén?
Mikor úgy érzed; fáradt vagy Bibliát olvasni, vagy
imádkozni, másokért szolgálni, akkor ne pihenj, hanem térdelj le, mond el
Jézusnak, amit érzel, vedd az Ige kenyerét, és menj szolgálni, s
megtapasztalod, milyen szárnyalni, mint a saskeselyű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.