Máté Evangélium 6. fejezet: A szeretet útja - folytatása (revideált)

Mát. 6,1 Vigyázzatok [ügyeljetek, és óvakodjatok], hogy alamizsnátokat ne osztogassátok [hogy ne képmutató, álszent módon tegyétek irgalmas cselekedeteiteket] az emberek előtt [és ne azért tegyétek], hogy lássanak [hogy nézzenek] titeket [hogy csodáltassátok magatokat velük], mert különben nem lesz jutalmatok [nem kaptok fizetséget] a ti mennyei Atyátoknál^*

*Így folytatja az Úr Jézus: „Mert az írástudók és farizeusok: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik (és mindent csak azért tesznek), hogy lássák őket az emberek (és hogy feltűnjenek az embereknek): mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat (az imaszíjaikat); és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét (a ruhájuk bojtjait)” (Mát. 23,5)

Pedig: „… ha [egész] vagyonomat mind felétetem [vagy szétosztom] is [a nélkülözők közt, a szegények táplálására]. És ha testemet [szómámat = a földi élet megjelenési formáját, a teljes lényemet] tűzre adom [hogy megégessenek. És ha (szómámat = a földi élet megjelenési formáját, a teljes lényemet) tűzhalálra, tűz martalékául szánom (égőáldozatul, úgy hogy égjek)] is [hogy dicsekedhessem], (de az agapé: az Isten szerinti) szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból. [és mit sem használ nekem]” (1 Kor. 13,3)

Mát. 6,2 Azért mikor alamizsnát osztogatsz [mikor adományt adsz; mikor adakozol, és irgalmat gyakorolsz], ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók [a kétszínűek, a színészkedők] tesznek a zsinagógákban [a gyülekezetekben] és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek [és hogy dicsőítsék őket az emberek]. Bizony mondom néktek: elvették [már megkapták] jutalmukat [ezzel meg is kapták fizetségüket].

Mát. 6,3 Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz [amikor adakozol; amikor irgalmat gyakorolsz, te úgy adj, és úgy adakozz, hogy], ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik [s mit tesz] a te jobb kezed;

Mát. 6,4 Hogy a te alamizsnád [a te könyörületességed, és irgalmasságod] titkon legyen [hogy adakozásod titokban történjék]; és a te Atyád, aki titkon néz [és aki látja, ami titokban történik], megfizet néked [megjutalmaz téged] nyilván [vagyis nyilvánosan fogja megadni fizetséged]. 

Mát. 6,5 És mikor imádkozol, ne légy olyan [és ne tégy úgy], mint a képmutatók [a kétszínűek, a színészkedők]. Akik a gyülekezetekben [a zsinagógákban] és az utcák [vagy a piacok] szegletein [vagy az utcasarkokon, vagy a terek sarkán, vagy a széles útkereszteződésekben megállva, és] fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek [hogy mutogassák magukat, és hogy feltűnjenek az embereknek]. Bizony [úgy van, ahogy] mondom néktek: elvették [már megkapták, és elnyerték] jutalmukat [vagyis ezzel meg is kapták fizetségüket].

Mát. 6,6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba [a belső kamrádba], és ajtódat bezárva, [titokban] imádkozzál a te [mennyei] Atyádhoz, aki titkon van [és aki a rejtekben is lát, mert Atyád látja, amit titokban teszel]. És a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked [és megjutalmaz téged] nyilván [vagyis jól láthatóan, nyilvánosan fogja megadni fizetséged]^*

*Az ígéret fia példát mutat arra, hogy az a „belső szoba” nem más, mint az, hogy csak az Úrral négyszemközt beszéled meg dolgaidat: „Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre…” (1Móz. 24,63)

Mát. 6,7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek [ne szaporítsátok a szót; ne fecsegjetek összevissza], mint a pogányok [mint a nemzetekből valók], akik azt gondolják [akik azt hiszik, és úgy vélik], hogy az ő sok beszédükért [a bőbeszédűségükért] hallgattatnak meg, [hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak]^*

*A hústesti embert így inti a Szent Szellem: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (és ne beszélj elhamarkodottan), és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt (és ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat); mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen” (Préd. 5,2)

Ha éppen elestél bármi bűnben, vagy hústest szerint élsz, és még nem tudtad megfeszíteni a hústestedet, akkor így szól az Úr: „Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel (vagyis az imádság) utálat előttem (még a füstjét is utálom); újhold, szombat s ünnepre-felhívást (vagy ünnepi összejövetelt): bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. És ha kiterjesztitek (és felém nyújtjátok) kezeiteket, elrejtem (és eltakarom) szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot (és bármennyit is imádkoztok), én meg nem hallgatom…” (Ésa. 1,13.15)

És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Akik pedig (hús) testben vannak, [vagyis hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [és Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek arra, hogy örömet okozzanak, vagy hogy tetszenek Istennek]” (Róm. 8,8)

Mát. 6,8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók [ne utánozzátok hát őket; ne hasonlítsatok tehát hozzájuk]; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt [még] kérnétek tőle^*

*Dávid ismeri az Urat és így énekel az Úrnak, példát hagyva nekünk: „… Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted (te már pontosan tudod) azt Uram” (Zsolt. 139,1-4)

 És az Úr válasza: „És mielőtt kiáltanának, én felelek (én már válaszolok), ők még beszélnek, és én már meghallgattam” (Ésa. 65,24)

Mát. 6,9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [és legyen szent] a te neved^*

*A Lukács írása szerinti Evangélium így számol be: „És lőn (és történt egyszer), mikor Ő (azaz Jézus) imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte (és amikor befejezte), monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait. Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nékünk adósok (vagyis minden ellenünk vétkezőnek). És ne vígy minket kísértésbe (vagyis ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely bűnbe vinne, és ne engedd, hogy kísértésbe jussunk); de szabadíts meg minket a gonosztól” (Luk. 11,1-4)

Mát. 6,10 Jöjjön el a te országod [a te királyi uralkodásod; a te királyságod]; legyen meg [és valósuljon meg] a te akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a földön is^*

*Dávid megvallása és buzdítása: „Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. A te országod örökre fennálló (és örökkévaló) ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,11.13)

„Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét (a mennyekbe állította fel trónját) és az ő uralkodása mindenre kihat (és királyi hatalmával mindenen uralkodik). Áldjátok az Urat ő angyalai (Ö követei), ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét (az Ő parancsát), hallgatván az ő rendeletének (az Ő parancsának) szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői (és végrehajtói)! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!” (Zsolt. 103,19-22)

Mát. 6,11 A mi [létezéshez szükséges] mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma^*

*Agur így imádkozik: „A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem (és óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől); szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel (és adj annyi eledelt, amennyi szükséges)” (Péld. 30,8)

Mát. 6,12 És bocsásd meg a mi vétkeinket. [Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [és amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is engedtük el azokat, a nekünk tartozóknak]^*

*Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer (vagy hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22)

Mát. 6,13 És ne vígy minket kísértetbe^*  de szabadíts [és ments meg, óvj meg, és védelmezzél] meg  minket a gonosztól [és ragadj ki a rosszból. Ragadj meg, és vonj magadhoz a gonosztól]^** Mert tiéd az ország [a királyság, az uralom] és a [királyi] hatalom [és az erő] és a dicsőség mind örökké [(aión): a világkorszakokon át]. Ámen!^***

*Kísértés: (peiraszmosz): kísértés. Itt a görög kifejezés mondanivalója: „ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely bűnbe vinne.

**Az apostol bátorítása: „A békességnek Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [jelentése: ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] veletek. Ámen” (Róm. 16,20)  

Ezért: „Senki se mondja, mikor kísértetik (vagy amikor kísértésbe jut): Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (vagyis a gonosztól) nem kísérthető, (és) ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti (és csalogatja) a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak. 1,13-15)

 „De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3)

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14)

„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11)

***Dávid megvallása: „Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség (és a fenség), az örökkévalóság (a ragyogás) és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett (és magasztos vagy te mindenek felett)! A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak (és te tőled erednek), és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.

(Más fordítás: A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé).

Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted (és hálát adunk neked), és dicsérjük a te dicsőséges (fenséges) nevedet” (1 Krón. 29,11-13)

És mennyen, földön így szól a dicséret: „Sőt hallám, hogy minden teremtett állat (és minden teremtmény), amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel. 5,13)

Mát. 6,14 Mert ha megbocsátjátok [ha elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [Más fordítás: Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [és elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat].

Mát. 6,15 Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [és Ő sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]^*

*A megbocsátás feltétele az ima meghallgatásnak: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg (és engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa (és elengedje) néktek a ti vétkeiteket (a ti botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat). Ha pedig ti meg nem bocsátotok (és el nem engeditek), a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg (és Ő sem engedi el) a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat)” (Márk. 11,25-26)

 És hogy ez hogyan működik, azt egy példázattal szemlélteti az Úr Jézus: „Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni (vagyis számadást akart tartani) az ő szolgáival. Mikor pedig (hozzákezdett és) számot kezde vetni, hoznak eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni (mivel nem volt miből), parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki (és így esedezett), mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.

Kimenvén pedig (és amikor azonban eltávozott) az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki (és így kérlelte), mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará (de ő nem engedett); hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának (és nagyon felháborodtak); és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala. Akkor előhívatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat (és minden tartozásodat) elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-e néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván (és haragra lobbanva) az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik.  Ekképpen cselekszik (és így tesz majd) az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok (és el nem engeditek), kiki (vagyis mindenki) az ő atyjafiának, az ő vétkeiket (botlásaikat; eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat)” (Mát. 18,23-35)

 Hát ezért ti is: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (és megbocsátva) egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (és megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,32)

„Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (és türelmet); Elszenvedvén (elviselvén) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (úgy tegyetek) ti is” (Kol. 3,12-13)

És hogy ezt meg tudjátok tenni, előbb: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)

Tudva, hogy Isten már megbocsátott minden embernek, hiszen: „… az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket…” (2 Kor. 5,19)

Mát. 6,16 Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, [és ne legyetek szomorúak; búsképűek; ne járjatok sötét arccal, és ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók; mint a kétszínűek, a színészkedők]. Akik eltorzítják [és komorrá változtatják, elrejtik, eltakarják, elhomályosítják a valódi] arcukat [és keserű képet vágnak], hogy lássák az emberek [és hogy így feltűnjék az embereknek], hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. [és ezzel meg is kapták fizetségüket és elestek jutalmuktól]. 

       

Mát. 6,17 Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg;

Mát. 6,18 Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet [és hogy ne az embereknek tűnjön fel böjtölésed], hanem a te Atyád, aki titkon [és rejtve] van; és a te Atyád [aki a rejtekben is jelen van, és] aki titkon néz [mert a rejtekben is lát, és aki látja, ami titokban történik]. megfizet néked [és megjutalmaz téged] nyilván [vagyis nyilvánosan fog neked megfizetni]^*

*És hogy milyen az igazi böjt, ami kedves az Úr előtt, és annak mi az eredménye, arról így szól az Úr: „Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek (amely nekem tetszik), és olyan a nap, amelyen az ember lelkét (vagyis magát) gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít (és hamut szór) maga alá: ezt nevezed-e böjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek (ami nekem tetszik): hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit (és amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket), az igának köteleit megoldjad (és kibontod a járom köteleit), és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek (és összetörsz minden jármot)? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd (és éhezővel megoszd) kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat (hogy ne zárkózz el testvéred elől)? Akkor felhasad (és eljön), mint hajnal(hasadás) a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik (és hamar beheged a sebed), és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ (és az Ő dicsősége lesz mögötted). Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat (segítségül hívod az Urat, és ő válaszol), jajgatsz (és kiáltasz), és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok.

Ha elveted közüled az igát (és ha majd senkire sem raksz jármot), és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot (és álnokul) beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat (a kenyeredet) az éhezőnek, és az elepedt lelkűt (az elepedt életet) megelégíted (és jól tartod a nyomorultat): feltámad (fölragyog) a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél(i napfény). 

És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet (vagyis tégedet) nagy szárazságban is (és kopár földön is jól tart téged), és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a (jól) megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod (mert falat emelsz a régiek által lerakott alapokra), és neveztetel romlás építőjének (és a rések befalazójának), ösvények megújítójának (aki romokat tesz újra lakhatóvá), hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton (a nyugalom napján) lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot (a nyugalom napját) gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván (és nem keresed kedvteléseidet), hamis beszédet sem szólván (és nem tárgyalsz ügyeidről). Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj (és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében). Mert az Úr szája szólt!” (Ésa. 58,5-14)

Mát. 6,19 Ne gyűjtsetek [ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [és nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [mert betörnek, és átássák a falat] és ellopják;

Mát. 6,20 Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják.

Mát. 6,21 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [és ott lesz] a ti szívetek is^*

*És az Úr Jézus így folytatja: „Adjátok el, amitek van (a vagyonotokat), és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Luk. 12,33-34)

Az Úr Jézust megkérdezi egy ifjú, hogy a parancsolatok betartásán kívül még mit kell tennie: „Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és (aztán) jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága (sok vagyona) vala. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Mát. 19,21-24)

 Erre: „… Péter megszólalt, és ezt mondta néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben (és ebben a világban), házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt. A jövendő világon pedig örök életet” (Márk. 10,28-30)

Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és pusztulásba) és romlásba merítik (és döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal” (1 Tim. 6,9-10)

„Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (sőt parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (a megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, (és javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19)

Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4)

 Mert: „Siet a marhakeresésre (a vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (ámde nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22)

Hát: „Nosza immár (tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg (és megrozsdásodott), és azok rozsdája bizonyság (és tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó napokban (is)!” (Jak. 5,1-3)

Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (és érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el (és nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5)

 „Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2)

 „Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,18)

Mert: „… meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, [és föl nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

„Romolhatatlan, szeplőtelen (és makulátlan, be nem szennyezett) és hervadhatatlan (vagyis el nem múló) örökségre, amely a mennyekben van fenntartva (és erősen tartva, megtartva, őrizve, és megőrizve) számunkra” (1Pét 1,4)

Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek (is) mind (ráadásul) megadatnak néktek” (Mát. 6,33)

Mát. 6,22 A test [szóma: a lényed] lámpása [világossága; mécsese] a szem [a tekintet]. Ha azért a te szemed [a te tekinteted] tiszta [egyszerű, becsületes, őszinte, egyenes, tettetés nélküli], a te egész tested [szómád: az egész lényed] világos [fénytelt, fénylő, és ragyogó] lesz.

Mát. 6,23 Ha pedig a te szemed [a te tekinteted] gonosz [és rossz; álnok; homályos], a te egész tested [szómád: egész lényed] sötét [homályos, beborult] lesz. Ha azért a benned lévő világosság [a benned lévő fény] sötétség [s homályosság]: mekkora [és mennyivel nagyobb lesz] akkor [maga] a sötétség [a homályosság]?!^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „A testnek (szóma: lényednek) lámpása (és világossága; mécsese) a szem (a tekintet): ha azért a te szemed (a te tekinteted) őszinte (egyszerű, becsületes, egyenes, tettetés nélküli), a te egész tested (szóma: egész lényed) is világos (fénytelt, fénylő, ragyogó) lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te tested (szóma: lényed) is sötét. Meglásd azért (és vigyázz tehát), hogy a világosság (a fény), mely te benned van, sötétség(gé) ne legyen. Annakokáért (tehát) ha a te egész tested (szóma: lényed) világos (fénytelt, fénylő, ragyogó), és semmi részében sincs homályosság (és nincsen benne egyetlen sötét rész sem), olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával (az ő fényével)” (Luk. 11,34-36)

Mát. 6,24 Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [és ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [és teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [az egyiket tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak [evilági gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek]^*

*És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

Hát: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4)

Te pedig: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (sőt parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (és ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők (vagyis javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19)

Mát. 6,25 Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok [és ne nyugtalankodjatok; nehogy aggódva tépelődjetek] a ti éltetek felől [a megélhetésetek miatt], mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek [(szóma): egész lényetek] felől, mibe öltözködjetek [miből ruházkodjatok]. Avagy nem több-e az élet hogysem az eledel [a táplálék; az étel], és a test [(szóma): a ti egész lényetek] hogysem az öltözet [a ruha]?

Mát. 6,26 Tekintsetek az égi madarakra [és nézzétek az ég madarait], hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe [vagyis magtárakba] nem takarnak [és nem gyűjtenek]; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat [és táplálja őket]. Nem sokkal különbek [nem sokkal becsesebbek; drágábbak; többet érők; sokkal fontosabbak] vagytok-e azoknál?  

                                                                                                                                                                                                     

Mát. 6,27 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [és tépelődésével; azzal, hogy gondot hordoz] megnövelheti termetét [ki adhat pedig közületek gondjai által magasságához] egy arasszal

[Más fordítás: Ugyan ki toldhatja meg életét (és nyújthatja meg életkorát) csak egy könyöknyivel (rőfnyivel = kb. 46 cm) is, ha aggodalmaskodik]?

Mát. 6,28 Az öltözet felől [a ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [és figyeljétek (nézzétek) meg; tanuljátok el] a mező liliomait [és a bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [nem szőnek-fonnak];

Mát. 6,29 De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [az ő teljes] dicsőségében [és pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is].

Mát. 6,30 Ha pedig a mezőnek füvét [és a mezei virágot], amely ma van [ma virít], és holnap kemencébe [vagyis tűzbe] vetik [és dobják], így ruházza [így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [ti kishitűek]

Mát. 6,31 Ne aggodalmaskodjatok [és nyugtalankodjatok; nehogy aggódva tépelődjetek] tehát, és ne mondjátok [és ne kérdezgessétek, ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel]: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel ruházkodjunk [vagy: Mit öltsünk magunkra; Mibe öltözünk]?

Mát. 6,32 Mert mind ezeket a pogányok [a nemzetekből valók] kérdezik [Más fordítás: Mert mindezekre a pogányok törekszenek, és ők keresik]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Mát. 6,33 Hanem keressétek először Istennek országát [a királyságot, az Isten királyi uralmát], és az ő igazságát [vagyis igazságosságát]; és ezek [is] mind [ráadásul] megadatnak [hozzáadatnak] néktek [Más fordítás: ezek a dolgok pedig mind elétek lesznek téve ráadásként]^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, további részleteket is közölve: „Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek (szóma: egész lényetek) felől, mibe öltözködjetek (és hogy mivel ruházkodjatok). Az élet több, hogysem az eledel (a táplálék), és a test (szóma: egész lényetek), hogysem az öltözet (a ruházat). Tekintsétek (és nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk (vagy kamrájuk), sem csűrűk; és az Isten (mégis) eltartja őket: mennyivel drágábbak (és értékesebbek) vagytok ti a madaraknál?

Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal (vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét az életidejét)? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek (és ha a legcsekélyebbre sem vagytok képesek), mit aggodalmaskodtok a többi felől? Tekintsétek (és nézzétek) meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (az ő teljes) dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy (vagy bármelyik). Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza (így öltözteti) az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok). Mert mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak (inkább) keressétek az Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31)

Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3)

„Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9)

Ezért: „Semmi felől (és semmiért) ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal (és mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat (és kéréseiteket) az Isten előtt”  (Fil. 4,6)

És: „Minden gondotokat (minden aggályosságotokat, nyugtalanságotokat, gondotokat, és aggodalmatokat) Őreá vessétek (és minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (és gondot visel) reátok (mert törődik veletek, és gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7)

Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23)

És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5).

És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)

Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2)

Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1)

Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (meg is öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (a gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25)

Az apostol pedig így folytatja: „Hanem hirdetjük, [és prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [mert föl nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

Mert: „Aki az ő tulajdon [a saját] Fiának nem kedvezett, [és nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [és áldozatul kiszolgáltatta] mi módon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32)

Mát. 6,34 Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut; (ami rossz benne)].