2012. szeptember 27.

Hannibál tüze


Krisztus előtt 218-ban Hannibál karthágói király a magasan fekvő Col de la Traversette hegyszoroson kelt át az Alpokban, és onnan letekintett a hatalmas római birodalomra, amelynek elpusztítására indult.

Izzó gyűlölettől hajtva vezette rongyos seregét lefelé a hegyoldalon. Mielőtt azonban a dicsőségért hadba szállhatott volna, le kellett győznie az útjában álló utolsó akadályt - egy hatalmas sziklát, ami a völgybe ékelődve elzárta az utat. Lehetetlen volt a seregnek harci- és társzekerekkel átkelni a szoroson, hacsak a sziklát ki nem mozdítják a helyéből, és félre nem teszik az útból.

Próbálkozásaik, hogy csákánnyal és kalapáccsal széthasítsák a sziklát, kudarcot vallottak. Az áldozatok és varázsigék sem vezettek eredményre. Elkeseredésében és türelmetlenségében Hannibál felkiáltott:

-     Égessétek meg!

Hullafáradt serege számára ez a valóságtól elrugaszkodott parancs őrültségnek tűnt. Ezt Hannibál sem gondolhatta komolyan.

Ennek ellenére pár órán belül kidöntött fatörzseket halmoztak fel a szikla körül, hogy ezzel táplálják a tüzet, amelyre Hannibál parancsot adott. Amint a fákat elhelyezték, a katonák meggyújtották a tüzet, és megigézve nézték, ahogy a lángok pokollá varázsolják a szikla környékét. Végül, nem tudván ellenállni a hatalmas hőségnek, a szikla egy fülsiketítő durranással megadta magát, amibe beleremegett az egész völgykatlan. Az áthatolhatatlan szikla kettévált. Hannibál és serege leereszkedett Rómáig, és a világtörténelem folyása ezzel örökre megváltozott.

Sokan úgy gondolják, hogy a rossz embereket képzéssel, fejlett környezettel, magasabb életszínvonallal vagy különleges programokkal meg lehet változtatni jó irányba. Bármennyire is hasznosak lehetnek ezek a dolgok, csákányok és kalapácsok csupán, amelyek csak karcolásokat ejtenek egy hatalmas sziklán. Az emberi szív megváltoztatására egyedül Isten képes. Bizonyos értelemben, amikor Krisztus evangéliumának jó hírét terjesztjük (vagy amikor Krisztus nevében szolgálunk másoknak), az emberek szívét rakjuk körül tűzifával, melyet a Szentlélek ereje lángra lobbant, hogy belülről kifelé haladva változtassa meg az embereket.

„Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid. 12,29)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.