A parton ültünk némán, néztük a folyót, ahogyan a sötétben
úszó fényektõl megcsillantak lágy hullámai....
Egyszer csak azt kérdezted:
- Mondd, te mindenkinek meg tudsz bocsátani?
Hirtelen ezernyi gondolat indult el bennem, mintha egy ajtót
nyitottál volna ki ezzel a kérdéssel... Nem is szólaltam meg rögtön, annyira
magával ragadt az egész...
- Elvileg igen. - mondtam késõbb.
- És gyakorlatilag?
- Tudod, az ember érdekes teremtmény. Ragaszkodik még saját
fájdalmához is. Görcsösen kapaszkodik belé...félti... mert mi lesz, ha
elengedi...? Megszûnik valami... Azt már nem látja, hogy nemcsak önmagán
segítene....
- De miért van így?
- Mert a fájdalom, a sértõdöttség elhomályosítja a
lényeget...
Egy léggömb volt a kezemben, fogtam, hogy el ne szálljon.
Vigyáztam rá....hisz tõled kaptam...
Néhány percnyi hallgatás után ismét megszólaltam:
- Figyelj csak ..... a fájdalom is pont ilyen.... - mutattam
a léggömbre.
- Milyen? - néztél rám kérdõn.
- ...mint ez a léggömb. Ha elengedem, messzire száll, majd
eltûnik....s csak az emléke marad...de nem lesz már a kezemben. A fájdalommal
is így vagyunk: nincs többé, ha egyszer elengedtük.
- És ez ennyire egyszerû?
- Nem - mosolyodtam el -, mert ragaszkodom hozzá... Nem
akarom elengedni. Hiszen tõled kaptam... De késõbb rá fogok jönni, hogy amíg
fogom a zsineget, addig meggátol mindenben, ami teljes embert igényel... Addig
csak az egyik kezemmel tudom megfogni a kezedet ... megsimogatni az arcod ...
de ez csak fél ... a félig-dolgok életképtelenek... És közben mozdulna a másik
kéz is, de a léggömb ...........
Ekkor jön el a pillanat, amikor eldöntjük, melyik a
fontosabb; mert a kettõ egyszerre nem tud mûködni. Ha két kézzel akarlak téged,
a zsineget el kell engednem... Én pedig szeretlek, és nem érdekel tovább a
léggömb...
De sokan gyûjtögetik a fájdalmat, és képesek szinte
belefulladni, teljesen ellepi õket, ám elengedni nem akarnak egyet sem...
- Pedig minden könnyebb lenne... - mondtad, és szorosan hozzám
bújtál, én két karommal átfontam a nyakad, s a léggömb elszállt....
Köszönöm Neked ezt a történetet, ennek hatására tudott egy ember megbocsátani a szüleinek.
VálaszTörlésDicsőség az Úr Jézus Krisztusnak! Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem. Légy Áldott, Jézus nevében!
VálaszTörlés